2014. január 5., vasárnap

Válogatás: Pillanatkép



10 May 2012 21:42:21 +0100



A folyosóról behallatszik K-bácsi amint a szokásos "MHŐŐŐVÉRKE! Fhááázok! " monológját gyakorolja. Betegtársaim már nem is hallják, annyira megszokottá vált. Mindenki a saját bajával van elfoglalva. Ki a  beteg lábával, ki a torkával, ki pedig mind a hét lábaujjával. És persze a hirtelen megélénkülő nővérkerajzással. Fekszem az ágyon. Lábamon ott díszeleg a tegnapi kötés. Hamarosan nagyvizit. Addigra ezt le kellene fejteni. Belibeg az osztály legtüneményesebb nővérkéje. (olyan húsz kiló a vasággyal együtt, de ilyen gyönyörű vaságyat én még nem láttam!)  Mindjárt lebontom a lábát! - közli. Mire én:
- Talán elég lenne a kötést...
Jelentős pillanat volt, ahogy megakadt a lendülete, de aztán a válla fölött visszanézett, és a tekintete azt mondta: " Na megállj! Lesz ennek még böjtje!"
Kis idő múltán, miután a lábamat immár szabadon körbelengte a kellemes koranyári huzat, G A "kolléga" tette fel gyönyörű szemű nővérkének a kérdést emígyen:
- Nővérke! Engem is leápol?- Nővérke rámkacsint, és csak annyit válaszol: - Csak a lábát kedves beteg!- majd felém villan: "Tanulok ám!"
És a szobába beköltözött a boldog elégedettség. A betegek senyvedtek, a nővérek robotoltak, az orvosok... Tényleg! Őket nem is láttam! Csak a folyosó egy távolabbi zugából szólt ütemesen unalomig K-bácsi, Miszerint:
- HŐŐŐVÉÉÉRKEEE! Mőőővééérkeee! Éhhes vagyooook!- Mővééérke! Beszartaaaam! Bocsááánat!
- Hőőővérke! Hány óóra vaaan?
Szóval az élet folyt tovább megszokott medrében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése