Karcsi barátom szokta volt mondogatni, hogy:
"Barátom barátja, aki csak addig volt a barátom amíg részegek voltunk"
De ő ezt "csak úgy" mondta mindig. Valószínűleg azért, hogy ne legyen olyan nagy csönd. Vagy azért, hogy ő is megossza véleményét a társasággal, főleg amikor egydül volt. Hogy kire gondolt közben, azt sosem lehetett tudni, mert olyankor csak egy merengő pillantást eresztett meg az istálló mennyezete felé, majd egyet hümmögött, és folytatta tevékenységét a tehenekkel.
- Ez valami fejési dolog lehet - mondta egyszer a felesége mosolyogva. -
Nos ma nekem is fejhetnékem támadt amikor a barátság jutott eszembe. Na nem a Karcsi féle, mert az olyan igazi, olyan örök barátság. Annak nem tudott végetveni sem idő, sem távolság. Az bármelyik pillanatban ott folytatódik ahol, és amikor úgy hozza a sors. Mintha szünet sosem lett volna közben. Mintha krülményeink soha semmit nem változtak volna. Mintha semmi új dolog nem is történt volna az elmúlt évtizedek során.
Szóval a barátság.
Most itt azokra gondolok akik látszólag igazi barátsággal fogadták közeledésemet. Akik között sosem éreztem, hogy egy másik világból jöttem. Akikkel családban érezhettem magam. Akiket megszerettem. Akikre akkor is számíthattam amikor a sorsom nehezebbre fordult, s akik rám is számíthattak bármikor.
Aztán valószínűleg a kommunikáció (hiánya) a ludas, de egyszercsak azt vettem észre, hogy eltűntek. Se kérdés, se magyarázat.
"Ukmukfuk"
Igazán sajnálom!
Őket...
De az igazi Barátaim maradtak. Sőt szaporodnak ismét. Pedig velük sosem kellett innom.
"Barátom barátja, aki csak addig volt a barátom amíg részegek voltunk"
De ő ezt "csak úgy" mondta mindig. Valószínűleg azért, hogy ne legyen olyan nagy csönd. Vagy azért, hogy ő is megossza véleményét a társasággal, főleg amikor egydül volt. Hogy kire gondolt közben, azt sosem lehetett tudni, mert olyankor csak egy merengő pillantást eresztett meg az istálló mennyezete felé, majd egyet hümmögött, és folytatta tevékenységét a tehenekkel.
- Ez valami fejési dolog lehet - mondta egyszer a felesége mosolyogva. -
Nos ma nekem is fejhetnékem támadt amikor a barátság jutott eszembe. Na nem a Karcsi féle, mert az olyan igazi, olyan örök barátság. Annak nem tudott végetveni sem idő, sem távolság. Az bármelyik pillanatban ott folytatódik ahol, és amikor úgy hozza a sors. Mintha szünet sosem lett volna közben. Mintha krülményeink soha semmit nem változtak volna. Mintha semmi új dolog nem is történt volna az elmúlt évtizedek során.
Szóval a barátság.
Most itt azokra gondolok akik látszólag igazi barátsággal fogadták közeledésemet. Akik között sosem éreztem, hogy egy másik világból jöttem. Akikkel családban érezhettem magam. Akiket megszerettem. Akikre akkor is számíthattam amikor a sorsom nehezebbre fordult, s akik rám is számíthattak bármikor.
Aztán valószínűleg a kommunikáció (hiánya) a ludas, de egyszercsak azt vettem észre, hogy eltűntek. Se kérdés, se magyarázat.
"Ukmukfuk"
Igazán sajnálom!
Őket...
De az igazi Barátaim maradtak. Sőt szaporodnak ismét. Pedig velük sosem kellett innom.
6 megjegyzés:
Az igaz barátaid járhatnak ebbe a belinkeltbe, vagy hogy kell értelmezni?
Tudod Pipulka, nekem a barátség szent dolog. És nagyon érdekesen is alakulnak a barátságaim. Sokszor elég egy pillanat (összefutni egy repülőúton, vagy egy téves telefonkapcsolás, vagy bármilyen váratlan találkozás, és azonnal TUDOM, hogy Ő a barátom. Nem csak érzem, nem csak remélem, hanem TUDOM! Leginkább az a kérdés foglalkoztathogy: - "Te meg hol voltál eddig?- Ezért aztán gyakran úgy is kezelem, mint ha már évtizedek óta épülne ez a kapcsolat, s emiatt a másik néha elbizonytalanodik. De többnyire rendződik a kapcsolat amikor eltelik az az idő ami után már neki sem furcsa ha őszinte vagyok vele. És az vagyok, ha tudom, hogy fájni is fog, mert ezt az őszinteséget várom el én is. Ez persze a vélemények ütköztetésétől a fülbesuttogásig mindenre igaz.
Tudod! Nyitott vagyok mint a bontottcsirke! :-)
Itt a látszólagos, és az igaz barátság közötti különbség izgatott. Az, hogy hogy lehet az, hogy egy barát valamilyen külső hatásra csak úgy egyszerűen eltűnik az életemből. Valószínűleg előtte sem volt a barátsága "igazi" és az első lehetőséggel élve magyarázat nélkül lerázta magáról ezt a "terhet".
Persze tudom én, hogy néha sok vagyok, de itt inkább néhány olyan "barátom barátja" volt rájuk hatással, akik soha nem fogják föl ésszel hogy mire gondolok. Csak akkor értenék meg, ha csúsznék egy szintet, de az meg nekem volna fárasztó.
Azért linkelek be néha dolgokat, hogy ne kelljen magyarázkodnom. Ha már egyszer leírtam, és az megmagyarázhat valamit ...
Még mindig nem igazán értem, mert rákattintva a Barátaim linkre azt írta, hogy nincs jogosultságom. Ezért kérdeztem rá, hogy akkor ezekszerint oda csak az igaz barátaid juthatnak be?
Köszi! Nem figyeltem biztosan. Mindjárt utánanézek, hogy mit rontottam el MÁMEGIN!
Megjegyzés küldése