2018. augusztus 20., hétfő

Dublin

Hajnali utasaim már az égben  szállnak valahol Anglia felett. Rám Dublin mellett egy zöldalma Pihenőben talált a hajnal Sőt a pirkadat. A madarak mint mindig a hajnali szitáló esőben mosdanak. Megirigyeltem őket, kitartottam kezemet a lehúzott ablakon, és megmostam arcomat.  legalább az frissüljön ha gondolataim már nem. Sűrű volt az elmúlt négy nap. Most itt ülök az autóban és azon gondolkodom, hazamenjek e még mielőtt a déli repülőgéphez visszajövök vagy várjam meg itt újabb utasaimat. Lassan elmondhatom magamról, hogy én már Dublinban élek annyit járok ide.  Pedig az otthonom két óra autóútra van innen. Amíg vezetek ráérek gondolkodni. Túlságosan is ráérek. De arra jöttem rá, hogy nem szabad nekem sokat gondolkodnom. Egyre kevesebb örömömet lelem benne. Hallgatom a madarakat. Az előbb leszállt mellém egy varjú. Dobtam neki egy kis croissant. Sajnáltam hogy a cappuccino semmi módon nem tudok juttatni neki. Aztán az vigasztalt, hogy nem kell őt sajnálni ő már ettől is boldog és különben is ő engem nem sajnál meg soha. Ő a nemzet napszámosa... mondta róla valaki egyszer. Na jó de ezt otthon mondta. Akkor itt ezzel a varjúval most mi a helyzet? Ugyanolyan hontalan mint én. Szabad madár oda repül ahova akar. De sehol se várja senki.
 A francba! 

3 megjegyzés:

Halpern Margit írta...

Csak jelzem, hogy olvasom rendszeresen, csak nem írok. Az egyik ok: ambivalens érzések, írásai nekem egyre inkább tetszenek, egyre érzékletesebbnek tűnnek, gyönyörködtetnek, de több köztük a tartalmilag számomra elszomorító, orvosságom pedig nincs.

Vénember írta...

Kedves Gitta!
Reméltem, hogy nem hagytél magamra hűtlenül! :-)
Erről az AMFORA jutott eszembe. "Tartalomhoz a forma"
Zseniális reklámszöveg. Mégpedig azért, mert IGAZ!
A kettő együttese, ill. ellentmondásos összeférhetetlensége MEGHATÁROZÓ.
Oly kevesek látják ezt sajnos. Én nem tudatosan használom ki, de valami mindig arra vezet, hogy a teljes igazság (ami ugye nincs is) keresése közben észre kell vennünk, hogy a végletek amik néha olyan gyönyörködtetőek, és néha olyan szomorúak mind szükséges részei az egésznek.
Egyszerően szólva minden igaz, meg az ellenkezője is.
Miért is kellene vitatkoznunk hét?
Nem elég a szeretet?
Köszönöm a megértésedet!

Halpern Margit írta...

A megértéséért nagyon hálás vagyok! (Ide egy szívecske kéne)