Azt mondják a tudósok, hogy a házasságban élők (esetleg párkapcsolatban) tovább élnek mint az egyedülállók. Tudósok eltérően magyarázzák a dolgot. Vannak akik azt vallják, hogy ez azért van, mert az embert nem hagyja ellustulni a párja. Tisztálkodás, táplálkozás, mozgás stb. Baj esetén pedig orvoshoz zavarja, vagy bármi más módon biztosítja a dolgok normális úton tartását. Egy jó házastárs, élettárs, barát, barátnő esetében ez valószínűleg így is van. Nekem pedig itt van Sári.
Sári a napokban azzal lepett meg, hogy mint kiváló diagnoszta, olyan dolgokra hívta fel a figyelmemet amik valóban nem tűrnek halasztást. Mióta jó idő okán többnyire nyitott ajtónál élek Sári mindig a közelemben tartózkodik. És mindenre reagál. A megszokott dolgokat örömmel morogja tudtomra. A szokatlanokat izgatott nyüszítéssel, szaglászással, orrának bökdösésével hozza tudomásomra. És mindent észre is vesz! Orbáncos elváltozást még időben a lábamon, sebeket a talpamon amiket már nem érzékelek, s ezért veszélyesek lehetnek. Legutóbbi cukros "megszaladásomat" is izgatottan követte, már jóval azelőtt, hogy "lebegni" kezdtem volna. Márpedig olyankor nem mindig tudom ösztönösen, hogy mi a teendőm. Ma már tudom, hogy ha kiskutyám ilyen jelzéseket ad, akkor azonnal vérnyomást, és cukorszintet kell mérnem. És eszerint tennem amit tennem kell. Azután ráérek Sárinak jutalomfalatokat, simogatást, és egyéb hálaadományokat juttatni. Mert megérdemli. Nem is kellenek ezért nekem tudósok! Nekem itt van Sári...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése