2017. május 29., hétfő

A mai világban

Nem irigység az amit érzek. Mert nem szeretném ha ugyanabba a helyzetbe kerülnék. Nem irigység, hanem keserűség. Persze nem hatalmas, csak éppen annyi, hogy ma keserű legyen a szám íze. Mert a mai világban nem mindig az kap elismerést aki leginkább kiérdemelte, hanem az aki jó közegben mozogva jól el tudja magát adni. A mai világ nem arról híres, hogy a becsület, a kitartó munka, a tehetség megkapja méltó jutalmát. A mai világban "jó családba kell születni" mindehhez. Vagy beházasodni. Ha kell, vallást is cserélni. Pedig aki a hitét lecseréli holmi előnyökért cserébe, nem ember az. És én nem szeretnék azzal cserélni.
A mai világban...
Talán mindig így volt ez, csak későn ébredtem rá. Minden kornak megvoltak a "helyezkedői", hogy ne a nem rendeltetés szerű nyelvhasználati példával éljek. És mindig ők aratták le a babérok zömét. Bár igaz, mit is kezdenék annyi babérral? A fiókom lehetne velük tele. Közszemlére úgysem tenném ki őket, mint ahogyan eddig sem tettem. Még a hozzám legközelebb álló családtagok sem tudnak "minden dolgomról".  Nem is kell. Nekem így jobb. Csak ilyenkor keseredik meg a köpetem, amikor nagyon sokat tettem valamiért, és más élvezte azt a sikert amit pedig én is büszkén vállaltam volna.
Egész nap ez járt a fejemben. Kivéve persze azt a nem kis időt amit leányommal, és kisebbik "Nagy" unokámmal töltöttem kint a határban, távol a Város nyüzsgésétől, friss levegőn, grillezve-füstölögve- játszadozva önfeledten. De aztán mindennek vége lesz egyszer alapon eszembe jutottak gyengeségeim. Talán nem kellett volna.
Igazából olyan dolog zaklatott fel ennyire mint az az eset amikor ketten vezettünk egy háztartást egy ideig (családi dolog) ki sem jöttem a konyhából. Csillogott, villogott minden, még a régi kávédarálóról is értékes információk derültek ki amikor lecsiszoltam. Aztán megérkezett a következő "ügyeletes" családtag átvenni a házat, és azt mondta: "-Milyen rendes minden! Látszik rajta az asszonykéz!"  S mivel én a legnagyobb jóakarattal sem vagyok asszonynak mondható, csendesen vettem tudomásul, hogy megint másnak szereztem elismerést.
Ez a mai dolog is pont ilyen. Csak sokkal nagyobb volumenű! Nem is beszélek róla többet. Inkább még nagyobb energiával dolgozom rajta tovább.
Talán addig sem fogok unatkozni.
A mai világban már az is valami.

2 megjegyzés:

  1. Halpern Margit2017. május 30. 7:44

    Szerintem ez az alábbi egy jó vers, remélem egyetért http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_013.html

    VálaszTörlés
  2. Annak idején Dezső bátyánk még mert verset írni. Senki nem merte volna cikizni, csak mert olyan "maradi". :-)

    VálaszTörlés