Amikor ruhádat fejeden áthúzva vennéd le,
de elakad nyakadon, s én - kihasználva kiszolgáltatottságodat -
finoman átkarolom gyönyörű derekadat,
és lágyan végighintem csókjaimat nyakadtól - pihegő melleiden át -
köldöködig, s te zihálva várod sorsod beteljesülését...
Na én akkor tartok pihenőt!
2 megjegyzés:
Hű, nagy ihletettségben írtad!
De én az utolsó soron vigyorogtam, mert váratlan fordulat, nem is tudom mit jelent. :)
:-)
Megjegyzés küldése