2015. október 27., kedd
Valamikor az olvasás élvezet volt Ma veszélyes időtöltéssé változott.
Olvasom, hogy környezetünkben hányféle ártalmas vegyianyag forog amik előbb utóbb felfalják a férfiakat. Előbb csak el fogunk nőiesedni. Lelkileg, érzelmileg. Azután testileg is. Aztán pedig egyszer csak ha körülnézünk, azt fogjuk látni, hogy magunkra maradtunk mi nők... De még most egy kis ideig vagyunk még néhányan akik a hímnemet képviselve a női igent próbáljuk felkutatni mindenáron. Mert ez kötelességünk! Génjeink őrült játéka, és a szokásrend alapján. Bár én már csak olyan bácsi vagyok. Olyan igazi. Nem csak játékból felvett vén álarc mögé bújó, hanem egyszerűen bácsi. Az a fajta aki belül ifjú, de a srácok csak nehezen tegezik vissza, Én pedig csodálkozom ezen. Mert ugyanolyan fiatal vagyok itt bent ebben a rozzant, agyonstrapált vén testben bezárva mint ők ott körülöttem erőtől duzzadóan, a világot megzabálni készen. Bácsi vagyok. Olyan igazi. Tiszta szerencse, hogy nem néni! Már csak az hiányzik! Márpedig azok a fránya vegyianyagok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Bort iszik a Magyar,a sört a szerzetesek találták ki,hogy nyugtassa le őket.
De azért ugye nem cukrosbácsi? :-O
A minap mondta éppen anyukám, amikor a szokásos egyujjnyi badacsonyit töltöttem neki ebéd után, hogy : Na azért! Most már nem hiheti az a csirke, hogy a kutya ette meg!"
Dehonnnnem! Huszonöt éve tolom az inzulint! :-)
"xD" !
No erre varrjon gombot,Pipulka néni!
Egy ruhaipari üzemmérnöknek nem gond. :-D
Megjegyzés küldése