Vonaton ülök. S miközben a lelkem issza be a száguldás édes zaját, gondolataim messze járnak már. Mi az mit hátrahagyok, s mi vár majd rám ha célba érkezem? Hol a határ? Mi kerít majd jobban hatalmába amikor odaérek? Azon a ponton egyformán hiányzik majd minden. Valahol félúton lesz talán ahol az itthon-otthon fogalma váltani fog. Otthonná lesz az itthon, és itthonná az otthon. És a káosz ami ezzel jár, elönti majd a szívemet. Eddig csak egy hazát hagytam el amikor utaznom kellett. Most bárhová utazom, mindenhol otthon, és otthontalan vagyok. Azt gondolhatnátok, hogy fájdalmas ez a megosztottság. De nem! Mindig a megújulás, a boldog vágyakozás lengi be hűtlenségemet.
Kinézve az ablakon, egy orgonabokrokkal ölelt kis települést látok éppen. Körülötte szántások ameddig a szemem ellát. Úgy ül a földek közepén ez a kis település, ahogy én élek ebben az összevisszaságban. Mint aki nem tudja, hová is tartozzon? Hát csak megbújik a barázdák között. S a szem megszokja. Egy idő után ott a helye. És senki nem törődik vele, hogy miért. Senkit nem érdekel, hogy mióta, s meddig még.
De robog a vonatom, s én utazom. Itthonról - haza...
3 megjegyzés:
Sok mindenen túljutottál,
Utad legyen könnyű, vidám!
Szórd kincseid, amerre mész
s te is sokat kapsz, majd mesélj!!!
:-)
Te mindig pontosan tudod, mit én csak érzek talán,
Soraidat olvasom, s felszabadulok mint dicsőség falán
a sok utolsó üzenet, mely kiáltásba vész...
(ha vegyeset iszom, elillan a józan ész)
Köszönet Neked Márti már-ti-zenévek óta
könnyebb a szívem ha rólad szól a nóta
s szebb a vázában a virág ha kommentjeid olvasom,
és sokkal szebb a világ ezen az oladalon
Szóval megjegyzéseidet ismét boldogan fogadom,
Lehet, hogy nem mindet értem, de ezt ki nem mutatom...
:-)
Ez a válasz egy 2012-ben főzött saját vegyes remekmű ihletése. Olyan is lett. Vegyes egyveleg, nekem kedves, de nem hiszem, hogy mindenkinek érthető... :-)
Megjegyzés küldése