2015. március 1., vasárnap

Tiszta égbolt

Pipulkát olvasva jutott eszembe az a régi történet amikor egy barátom rácsodálkozott a mátrai égboltra, mert Bp. közelében olyant nem lehet ám látni a fényszennyezés miatt. Aztán kiült a teraszra, és órákig leste az eget, s az ég megszámlálhatatlan csillagrengetegét. Egyszercsak felkiáltott:
- Nézd! Az ott mozog!- és olyan izgalomba jött, mint a szűz tinédzser az első szeretkezés előtt.
Néztem a műholdat amit naponta rengeteget lát az aki az eget is látja, és nem akartam elhinni, hogy komolyan mondja, hogy neki ez az első. Hiszen egy tapasztalt emberről van szó. De a kisördög ott bujkált bennem, és azt találtam mondani, hogy ha jó a szeme, akkor még a napfényben úszó nyitott antennákat is láthatja a műhold körül. És lőn csoda! Egész este azt hallgattam, hogy most is látja, meg ennek is van... Nem volt szívem kiábrándítani. Féltem, hogy megharagszik ha kiderül, hogy a bolondját járattam vele. Ma is a fülemben cseng a "Nézd! Az ott mozog!" Tehát hallgattam. Azóta is hallgatok. És csendben remélem, hogy legalább megőrizte annak a szép estének a hangulatát jóemlékezetében.


2 megjegyzés:

  1. Nyáron sokszor kiülünk Zolival az udvarra és kutatjuk őket, versenyzünk. Ki vesz észre többet... Aztán néha egy-egy hullócsillagot is elkapunk a tekintetünkkel. :-)

    VálaszTörlés