Nóta

Falu határában két szál aranyvessző

Babámat nyelte el a nagy sötét temető

Két szál aranyvesszőt már a szél sem fújja

A babám szíve sem dobban nekem újra

Kihalt utcákon egy kóbor kutya kószál

Szomorú a szívem amiért elhagytál

Szomorú a világ, szomorú az ég is

Szomorú a lelkem, megyek lassan én is.

Refr.

Szomorú a szívem, megyek lassan én is.

(De nyugi! Ez itt még nem a nóta vége! :-) )