2015. február 13., péntek

Nóta





Falu határában két szál aranyvessző
Babámat nyelte el a nagy sötét temető
Két szál aranyvesszőt már a szél sem fújja
A babám szíve sem dobban nekem újra

Kihalt utcákon egy kóbor kutya kószál
Szomorú a szívem amiért elhagytál
Szomorú a világ, szomorú az ég is
Szomorú a lelkem, megyek lassan én is.

Refr.

Szomorú a szívem, megyek lassan én is.

(De nyugi! Ez itt még nem a nóta vége! :-) )






1 megjegyzés:

  1. Kicsit olyan ez, mint a bökversek, csak hosszabb :)

    " Budapest!
    Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
    Csupa test!"

    VálaszTörlés