2014. május 26., hétfő

Ha normális lennék, nem lehetnénk barátok...

- Hova tetted a vödröt? Fel kellene mosnom...
- A fürdőszoba előtt. . . Az több mint egy hónapja volt micsoda disznóólban élsz te???
- Fürdőszoba? Az merre van?    Ja az a szürke amiben az a száraz kóró áll?  Az megvan! Röff!  Az a fű ami kihajtott mellette, az kell még valamire?  :-)
- hehe. Nem vagy normális... de ez nem újdonság

6 megjegyzés:

Unknown írta...

* Nem tudom nem észrevenni, mintha mostanában figyelmed előterébe kerülne a lököttség/normalitás témája. Ez normális, lökött, vagy addiktív jelenség?
* A különböző lököttségi szint kizárja, vagy csak kellemesség-csökkenti a barátságot? Vagy van határ, például 42% ?

alterego írta...

Ez Jó , kar, hogy nem egészen értem, no de sosem mondtam, hogy normális vagyok :-)

Vénember írta...

Ez egy Skype "beszélgetés" volt... :-)

Vénember írta...

Csak arra utaltam, hogy "normális" emberek nem barátkoznak olyanfélékkel mint amilyenek mi vagyunk. Igazából meg sem értenek bennünket. De ezt nem szabad a tudomásukra hozni, mert megsértődnek. És itt nem konkrétan gondolok valakire. Guba a gubához...

Vénember írta...

Öt hete kitakarított nálam egy barátom amíg nem voltam itthon. Hetekig meglepődtem amikor a szekrénybe benyitottam: REND van! Tulajdonképpen ezt a kis ugratást köszönetnek szántam. És vette... :-)

Unknown írta...

Ha egy "normális" ( szürke ) ember kifogásolja abnormalitásomat, akkor nekem meg szabad sértődnöm? Na nem igaziból, mert úgy teljesen felesleges, hanem csak játszásiból.

"Játszanak. Megjátsszák azt, hogy nem játszanak.
Ha jelét adom, hogy tudom, hogy játszanak,
megszegem a szabályokat, és büntetést kapok.
El kell játszanom velük a játékukat, hogy
nem tudom, hogy tudom, hogy játszunk." ( Laing: Gubancok )