2014. május 27., kedd

Angol (как тебя зовут?)

Úgy tanulunk, hogy nem tanulunk. Eszméletlen! Egy idő után a teljesen kezdőként bekerülő "hallgató" is megszólalt, és ma már beszélgetett. És mivel senki nem beszél közülünk litvánul, hát angolul szólalt meg. Az meg hab a tortán, hogy meg is értettük egymást. (oroszul)
- Nu Sto vaprósz? - kérdezte halkan, hogy senki meg ne hallja. Körülnéztem, és láttam, hogy minden szempár figyel minket.
- What's your last name? - mondtam el hangosan. Másodszor is. Elvégre angol nyelvtanfolyamon vagyunk vagy mi.  Aztán odasúgtam: - Kaktyibjázavút? (mert azért mégiscsak jó, ha van némi közös múlt is...) 
-  Kihúzta magát, és érthető angolsággal eldalolta az amúgy igencsak kacifántosan muzikális nevét:
- Antonasz Jankanauszkasz! - és olyan megkönnyebbüléssel nézett körül, hogy szinte hallottam a legördülő kövek zaját.
Szóval kifejezetten jól haladunk.
Most mondjátok meg! Hát nem csupa öröm az élet?

2 megjegyzés: