Jól odaültünk a számítógépekhez. Kis segítséggel be is tudtuk őket kapcsolni. Aztán mindenféle belépési izéket irkáltunk bele, majd egyszercsak lám: Ott virított a Word!
S ha már ott volt, nem volt menekvés, be kellet írnunk mindenféle adatot, meg izét, amit éppen most tanultunk meg, hogy nagyonelengedhetetlen ha munkát akar valaki kapni. Miután ezzel is megvoltam belém bújt a kisördög, (ha már eddig is nem lakott bennem) és egy barátomtól tanult szlogent odabiggyesztettem a lap aljára. Ezt az ő édesapjának tanította meg annak idején Kanadában valami tréfás kedvű vihoronc. Így szól:
- I'm lazy, you're crazy, please give me a job!
Tanárnéni mindenki CV-jét átvizsgálta, és ha kellett javaslatokat tett a javításra. Az enyémnél eleinte csak bólogatott, néha még helyeslően ingatta is a fejét, aztán... Kibuggyant belőle a nevetés, és kijelentette, hogy erre ő adna nekem munkát!
- Hol van? - kérdeztem, de sokáig nem tudott ismét megszólalni...
Na most akkor mi is lesz a dolgom? :-)
4 megjegyzés:
Egy magyar mindenütt feltalálja magát...Te a pokolból is menedékházat alakítanál ki, meggyőzve ennek szükségességéről az ördögöket...
Miért? Az nem az már eredetileg is? :-)
Szép estét!
Gábor! A szavazat számlálást bevállalnád?
Hááhonne! Úgy ahogyan mostanában divat: Minden szavazatot felvinni a gépre, ott homogenizálni, aztán a sok egyformát kihirdetni... Ez csak egy program, és vastag bőr kérdése. Nem nagy dolog! :-)
Megjegyzés küldése