2014. március 8., szombat

A gyerek

Álmos szemekkel, tüske haja ellenére kicsit borzasan állt meg az ajtóban. Szemmel láthatóan nem ébredt még fel igazán. Körül sem nézett. Szerintem engem nem is látott meg, csak valami sokadik érzékével "tudta", hogy ott vagyok, és "rendelkezésre állok" - ülök -
- Éhes vagyok! - köszönt elhaló hangon, majd nagyot ásított.
- Neked is jó reggelt kívánok!
Csak nézett, de most már talán rám. - Nutellás kenyér...
Aztán csak tömte magába a falatokat, s én közben azon gondolkoztam, hogy levegőt mikor vesz? Nagy szusszanással ért a végére. Amúgy józsefatillásan ("A bögrét két kezébe fogta") csillapította a szomját.
- Jaj de finom ez a tea! - sóhajtotta közben. - Ez az amit a boltban vettünk? - kérdezte.
- Nem. Ez az amit Majd a nyúl fog hozni egy vasárnap hajnalán, és két traktor, és egy űrkabin közé dugja majd el a harmatos fűben egy beton járdakő alá...
Úgy láttam, erre felébredt.
- Megyek tusolni! - kiáltotta a lépcsőfordulóból, s a"lódobogás" után már csak a vízcsobogás hangjai törték a csendet otthonosan.
Odakint közben reggel lett. A szomorú, szürke időben a kerékpáromat láttam a betonon feküdni. Kicsit arrébbvitorlázott az éjjeli szélben.
Kidobom ezt a kerékpártakarónaknevezettizétrögtönmingyááá a kukába...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése