Ketten fölfaltuk 24 óra alatt. Egy tízéves gyerek, meg egy vénember. Pedig egy ötliteres lábosnyit főztem.
A dolog úgy kezdődött, hogy kérdeztem a gyereket, hogy mit enne szívesen.
- A levest. - válaszolta olyan természetességgel, mint ha más leves nem is létezne a világon, csak "A" leves.
Föltettem hát a fazekat a tűzhelyre, öntöttem bele egy kis olajat, majd apróra vágott "bacon"-t, kolbászt, (ha nincs jófajta Csabai, akkor a spanyol "csorizó" is megteszi) és hagymát dobtam bele amikor forró lett. Ehhez jött folyamatosan a többi hozzávaló. Fűszerek (ízlés szerint mindig más- és más) kelbimbó, zöldborsó, (lehet babbal is) brokkoli, (mindkettő előfőzve a mélyhűtőből) reszelt sárgarépa,apróra darabolt burgonya, petrezselyem zöldje, felöntöttem forró vízzel kb. a fazék karimája alatt két centiig, s amikor felforrt ez az egész egyveleg, akkor beledobtam a szintén fagyasztva eltett nokedlit. Csavartam bele egy kis citromlét, majd adtam hozzá egy evőkanál mézet. Forraltam kb. nyolc-tíz percig, majd egy egyszerű habarással sűrítettem kissé. Tulajdonképpen ennyi.
Ahányszor készítem, annyiszor más. Sosem egyforma. Hol gomba van benne, hol zeller, hol fehérrépa, és sárgarépa vegyesen, hol káposzta, hol karalábé, esetleg karfiol, cékla, vagy ami éppen van itthon. De lehet sűríteni sütőtökkel, tejföllel, lehet a nokedli helyett jó méretes grízgaluskát szaggatni bele. Igazából mindegy. Itt készül, "abban" a fazékban fő, tehát: ez a leves "EZ" a leves...
Aztán az asztalnál evés közben megkérdeztem a gyereket:
- Ennyire szereted a leveseket? - Amint volt egy szusszanásnyi ereje két kanál között rávágta:
- EZT a levest szeretem...
Na én ezt a levest bármikor. Kérésre azonnal. Elkészítési ideje (ha jól elő van készítve a konyha) kb. tizenöt perc a terítéssel együtt. És másfél személynek kitart kb. másfél napig is.
Nos, jó étvágyat hozzá! Ha kértek, csak szóljatok. Ha elfogy, majd főzök ismét. (valamilyet)
Mostanában rendezgetem a régi és új kajáról alkotott véleményemet egy blogba. Sok munka van vele még, fotók is lesznek utólag, de már olvasható ha valakit érdekel.
12 megjegyzés:
Jól néz ki:)
múlt idő :-)
Hét végén megcsinálom a sajtgombócos zöldséglevest.
És igen, ez is A leves, és sose lesz ugyanolyan. De AZ.
stali
Én is megpróbáltam egyszer. Na az nem AZ lett... :-(
Szeretem az ilyen telis-teli mindenféle zöldséggel finomságokat... BMV leves, de nem olyan, mint a menzán. :-)
Mi sportlevesnek hívtuk a menzán. "Mindent bele!"
De ez azért más. Azért, mert mindig más. Szeretem! Azt mondják az okosok, hogy a szervezet mindig tudja mit miért kíván. Mostanában a zöldségek mennek inkább.
Tél vége van (remélem). Én is kiettem minden zöldet a hűtőszekrényből, még a keserű grapefruitot is, amit az utóbbi időben már nem igazán kedveltem, de most... Mi zöldségleveseket gyártunk így. A tiéd férfiasabb... a hús miatt. :-)
Édesapám a kedvenc levesét (savanykás hagymaleves buggyantott tojással) csak így titulálta; ÉTEL... Ha megkérdeztük tőle, mit enne szívesen, napszaktól függetlenül az volt a válasz: hát ÉTELt!
Hú! A hagymaleves! De jó, hogy mondod! :-)
Az valóban egy ÉTEL!
Szeretem... NB1 leves... mindent bele! :-)
Tudod mi az ami így első ránézésre nekem hiányzik?
A pirospaprika. Naná, hogy allergiás vagyok rá. Bár nem mindegyik fajtára.
Mostanában leltem úgynevezett chilipelyhet, mesés. Még az immunrendszert is helyreteszi. A lükék és a nátha ellen. :-)
Pont annyi volt benne amennyi a kolbászban. Piros volt a zsírja egy kicsit.
Megjegyzés küldése