2014. január 22., szerda

Tíz év nagy idő

Hat nappal ezelőtt gyertyát égettem. Szép csendben. Nem beszéltem erről senkivel, mert úgy éreztem, az eltelt tíz év alatt már több mint elégszer kibeszéltük... Most csak magamban forgattam a gondolatok özönét. Tíz év nagy idő. De nem elegendő a felejtéshez. Ha egyszer zsigereinkbe épül, akkor örök az érzés. A leégő gyertya mellett elszundikáltam. És szépet álmodtam. Talán nem véletlen.
Köszönöm!
Ma születésnapra égetem a gyertyát a lelkemben. A hatvanadik (lenne) a soros. Látom magam előtt, hallom a hangját ahogy a diótortámmal kezében azt mondja: "Neeeem kellett volna!) Azóta sem sütöttem több diótortát.
Talán ismét itt lenne az ideje.

Érdekes dolog, de a lelkemben égő gyertyát a könnyek sem oltják...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Segitik, hogy mindorokke egjen.
Stali

Vénember írta...

...

boróka írta...

Csodás dolog az emlékezés képessége. Lehetővé teszi, hogy mindig velünk maradjanak azok akiket egyszer szerettünk.

márti írta...

... és ugyanolyan csodás a felejtésé is.

:-(