NYISZ

Holnap hamarabb lesz késōbb.

Agy

Érdekesen műkodik az emberi agy. Meg az enyém is. Szóval azt vettem ÉSZre, hogy minél komolyabb, minél válságosabb a helyzet, annál idétlenebbek lesznek a reakcóim, legalábbis kivülről nézve. És ez gondolkodóba (!) ejtett.
Mert ha ez igaz, akkor valaki világosítson már fel, hogy valóban nagy gond van a világban? Mert ha nem, akkor én ok nélkül vagyok ilyen megveszekedett vidám? Ha így van, akkor én nagy bajban vagyok.
Szóval a tükörbe már bele sem merek nézni.  Mert ha ott egy komoly férfi néz vissza, akkor tudom, hogy a fejemmel van baj. Ha meg egy komolytalan alak vigyorog miközben emberek tömegei éppen levegőért küzdenek, akkor meg valami baj van a fejemmel.
Na! Hogy is van ez?
:-(
Most pl. az a legfontosabb gondom, hogy melyik ártalmasabb. A CORONA, vagy az EGRIBIKA?

Mit  vegyek inkább lélegzet helyett?
Köszi...

Még élek.Azt hiszem...

Sziasztok!

Helyzetjelentés.

 Még élek. És Nektek is ezt tanácsolom. De ha valaki mégis másként dönt, hát szíve joga.
Csak legalább utólag értesítsen róla. Csak, hogy tudjam, hogy szomorúnak kell lennem.
Addigis kellemes karantént kívánok!
Ölellek Benneteket       Ja most nem. Na mindegy!

Vén

Dublin reptér tegnap

Mint egy kataszrófafilmben. Sehol senki, csak a rémület mindenki szemében. A személyztet hatalmas energiával folyamatosan fertőtlenít. Néhány gép leszáll, néhány utas lézeng csupán a hatalmas fényesen csillogó csarnokban.
A barátaim megérkeztek szerencsésen.
Mi lesz itt ha kitör a járvány?

Öcsi újból

Ez a bejegyzés régen született. Ma csak belebotlottam, és nem tudom megállni, hogy meg ne osszam veletek régi barátom kalandját.

Ki korpa közé keveredik...

Karcsi barátom szokta volt mondogatni, hogy:
"Barátom barátja, aki csak addig volt a barátom amíg részegek voltunk"
De ő ezt "csak úgy" mondta mindig. Valószínűleg azért, hogy ne legyen olyan nagy csönd. Vagy azért, hogy ő is megossza véleményét a társasággal, főleg amikor egydül volt. Hogy kire gondolt közben, azt sosem lehetett tudni, mert olyankor csak egy merengő pillantást eresztett meg az istálló mennyezete felé, majd egyet hümmögött, és folytatta tevékenységét a tehenekkel.
- Ez valami fejési dolog lehet - mondta egyszer a felesége mosolyogva. -
Nos ma nekem is fejhetnékem támadt amikor a barátság jutott eszembe. Na nem a Karcsi féle, mert az olyan igazi, olyan örök barátság. Annak nem tudott végetveni sem idő, sem távolság. Az bármelyik pillanatban ott folytatódik ahol, és amikor úgy hozza a sors. Mintha szünet sosem lett volna közben. Mintha krülményeink soha semmit nem változtak volna. Mintha semmi új dolog nem is történt volna az elmúlt évtizedek során.
Szóval a barátság.
Most itt azokra gondolok akik látszólag igazi barátsággal fogadták közeledésemet. Akik között sosem éreztem, hogy egy másik világból jöttem. Akikkel családban érezhettem magam. Akiket megszerettem. Akikre akkor is számíthattam amikor a sorsom nehezebbre fordult, s akik rám is számíthattak bármikor.
Aztán valószínűleg a kommunikáció (hiánya) a ludas, de egyszercsak azt vettem észre, hogy eltűntek. Se kérdés, se magyarázat.
"Ukmukfuk"
Igazán sajnálom!
Őket...
De az igazi Barátaim maradtak. Sőt szaporodnak ismét. Pedig velük sosem kellett innom.

A tudás 6 alma

A tudás kötelez.

A tudatlanság szabaddá tesz.

Istenem! Mennyi ember van a környezetemben körülöttem szabadságon!

A lélek ismeretének tükrében munkálódó furdancs

Régebben úgy gondoltam, hogy nekem két-három igazi barátom van, a többi haver. De ahogy megyeget az idő, egyre inkább azt látom, hogy az én haverjaim igazi barátok. Pedig vannak akikkel már évtizedek óta nem találkoztam személyesen, mégis azt tapasztalom, hogy igazibb barátaim nem is lehetnének náluk. Akikkel ritkán "ütközünk" azok között egyre több a "néma", akik nem nagyon éreztetik jelenlétüket az életemben, de akaratlanul is jönnek a jelzéseik, hogy nem felejtettek el, s ez nekem annyit jelent, hogy minden látszat ellenére nem veszítettem el barátságukat, csak már nem akarunk mindenáron a másik nyakában lógni. De azért tudjuk, hogy szükség esetén mincs változás. És sokszor pont ez a barátság legbiztosabb formája. A barátság vagy van, vagy nincs. Nem kell állandóan bizonygatni, mert az gyanús lesz hamar. Nekem viszonylag kevés olyan barátom van aki kicsit elfordult tőlem, s általában saját magukkal nincsenek rendben. 

Többen hitték pl. azt, hogy megbántottak, s ezért kerültek kicsit, de aztán talán eszükbejutott, hogy engem nem tud megbántani az akit szeretek. ( Nem röhög! Nem azért, mert aztán már nem szeretem!) Aztán biztosan vannak akik megbántódtak valamilyen cselekedetem miatt, de idővel rá kell jönniük, hogy nem szándékos, főleg nem ellenük szóló dolog volt, és az is lehet, hogy csak félreértés. 

Ha valaki jelenleg is ebben a hitben van, annak itt üzenem, hogy:

 "NE HARAGUDJ RÁM! SZERETLEK!"

Egyébként pedig ahogy múlnak az évek, úgy ritkulnak soraink. Jó lenne ha nem lenne rá szükség, de végül még akár egymásra is szorulhatunk!

Ha másért nem, hát, hogy legyen kire megsértődni...

Rendben? 

Na azért kedves velem együtt butuló, vénülő BARÁTAIM!