2018. április 11., szerda

Forr a dalom

Olyan a Parlament nappal mint egy örömtanya éjjel. 
Gátlástalan hiénák az országot lopják széjjel éppen,
s akinek nem tetszik eltapossák gyilkos szenvedéllyel.
Torkomban az indulat lüktet, szavaimmal küszködöm, 
fáradtan ejtem le mindkét karom.
Ismét nem mi győztünk mi szegény népek, 
hanem a vérünkön megzsírosodott primitív hatalom. 
Könnyeim homályba veszett remények erővel megtört akaratom nyomán,
Hazatérésre már semmi esélyem. Itt ragadtam az Ír szigeten. 
Itt még európainak számítok talán...

4 megjegyzés:

Kelemen Éva írta...

Már vártam egy új bejegyzést - nagyon.

...kár, hogy nem sikerült egy reménykedőbb hangulatú bejelentkezést olvasni. Én azért bízom benne, hogy nem ragadsz kinn végleg az Ír szigeten.

Vénember írta...

Ha szomorú vagyok Stinget hallgatok vagy munkába temetkezem.
Vagy megállok a szobában, és lányaim, unokáim képeit nézegetem.
Vagy egy IP Kamerán keresztül édesanyámat figyelem aki kilencvenhatodik évével gyakorlatilag már csak testben van jelen.
Így is otthon vagyok én mindig.

Halpern Margit írta...

Eddig csak a Roxanne-t ismertem, azt nagyon szerettem, bár nem érzékeltem, hogy jókedvre derített. Most néhány dalát többször is meghallgattam, kösz a figyelemirányításért.

Vénember írta...

Ez a jó kedvre derülés, ez nálam is többlépcsős. Először jól kibőgöm magam, attól pedig megkönnyebbülök. Aztán hideg vízzel megmosom az arcomat, és jobb kedvem lesz.