2017. december 8., péntek

A hála szavai

Nem szeretem személyes dolgaimat kitenni a NET-re. Legalábbis konkrét dolgokat semmiképpen nem. Ezért most is, amikor nagyon komoly okom van rá, elég csak annyi:
Barátaim! Szeretlek benneteket!

5 megjegyzés:

Kelemen Éva írta...

E három sorból az utolsó igazi rejtvény számomra.
Az aggódást megpróbálom azonnal kizárni a gondolataimból, és csak
arra gondolni, hogy Te Gábor, a családodnak és a barátaidnak egy igazi kincs lehetsz.

Az olyan olvasók, mint én is, csak a leírt soraidból és az fb-n található képeidből következtethetünk erre-arra.

E kevés információk azt íratják le velem: Vigyázz magadra, és az egészségedre, a többi meg jön magától!

Halpern Margit írta...

Kelemen Éváéhoz hasonlóan én is csak az írásaiból, képeiből építkezem. Sajnos, hozzá nem hasonlóan, az aggódó fantáziálástól nem tudok szabadulni. Csak kérni tudom, vigyázzon!

Vénember írta...

Na akkor kicsit bővebben: Feleségem 2004-es halála óta igazából csak egy valaki volt (van) akire mindenben számíthattam. Ő most "egyéb okokból" még nem csatlakozhat hozzám, de ami késik, remélem nem múlik! Ő Dóra. És ahogy az idő múlik, úgy hiányzik egyre jobban fizikai valójában.
Az utóbbi időben kissé megromlott az egészségem. Ezért a magyar nyugdíjam az egyetlen bevételem. Folyamatban van a megoldás, de az még több hónap. Akkor talán Ő is kijöhet hozzám!
Tehát berendezkedtem egy erősen spórolós életmódra, amivel kihúzhatom a megoldásig. És akkor hirtelen azt vettem észre, hogy helyi (magyarok , és írek egyaránt) barátaim elkezdtek törődni velem ,mint egy családtaggal. Figyelemmel kísérnek, ellátnak minden földi jóval, ami nekem nehéz, mert adni sokkal jobban szeretek mint kapni. Ma ezt is feloldották. Kitalálták, hogy ezután minden nap főzhetek rájuk, ami nekem öröm, nekik pedig az egésznapos erős munka után talán segítség. Tehát ma bevásároltak az egész hétre, megbeszéltük a menüt, és a részleteket, és ezután nem kell ingyenélőnek éreznem magamat. Csodálatos emberekre akadtam itt! Amúgy a leányaimmal egyidősek, így most kiélhetem a nagypapai álmaimat is. Aztán majd az igazi unokáim jönnek. De ehhez kellett ez a segítség. Szóval nem kell értem aggódni. NEM VAGYOK EGYEDÜL! :)

Kelemen Éva írta...

Kedves Gábor!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk is az örömödet!
Főzz finomakat ezeknek a kedves embereknek!

Szurkolunk a legjobb megoldáshoz!

Halpern Margit írta...

Nagyon-nagyon hálás vagyok a nekünk ajándékozott bizalmáért, és örülök, hogy ott is megtalálták a - biztos vagyok benne - jól megérdemelt, igazi jóbarátok.
Abban is biztos vagyok, hogy mindig van és lesz is adnivalója. Az elfogadást pedig tanulni kell (személyes tapasztalat). Ismételten kérem, vigyázzon magára, pl. a barátai kedvéért is.