Fölébredsz. Elég sokáig tart míg úgy érzed, hogy tested visszanyeri életképességét. kimászol az ágyból. Kitántorgogsz. No nem Amerikáig, csak a konyhába. Beteszel egy bögre tejet a mikróba, majd meglátogatod a fürdőszobát. Na jó! Persze, hogy ott van a WC is! Visszafelé kikészíted a konyhapultra a kávés, és a cukros bügyögét. Ez utóbbi olyan igazi gusztustalan műanyag cukortartó. Áttetsző henger a tetején egy nem túl stabil rondasárga csavaros tetővel. Trükkös a cucc. Mert ha megfogod rendesen, nem nyílik. Tulajdonképpen ujjaid nyomására megszorul, így csak akkor nyílik, ha szorítás helyett ráteszed a tenyeredet, és azzal tekered ki.
De most valami nincs rendben. Megszédülsz. Egy kicsit megkapaszkodsz, és ezzel leejted a sárga tetőt ami begurul a pult és a hűtő közé. Mire kipiszkálod a felmosó nyelével, szédülésed erősebb lesz picit.
- Enni kellene gyorsan valamit! - gondolod, és rákapcsolsz.
- Vagy inkább inni? - és gyorsan hozzákezdesz a kávékészítéshez. Már a cukrot is nehezen teszed a bögrébe. Olyan félkanálnyit kétszer is mellészórsz.
- Mindegy - gondolod - az éppen egy egész.
De a befejezéshez már nem marad időd. Rosszullét lesz urrá rajtad hirtelen ezért csapot-és papot hátrahagyva a szoba felé veszed az irányt.
- Mi lehet ez? Vérnyomás? Vagy inkább a cukor.? - közben lesöpörsz mindent ami utadba kerül. Mint egy részeg állat. A TV-t később 180 fokkal elforgatva találod...
- De rohadt messze van az az ágy! mormogod csak úgy magadban, aztán szemeddel a pohár vizet keresed az asztalon, de ÜRES!
- Basszus! - zuhansz az ágyra, de akkor már öklendezel a szédüléstől. Valami elfogadható pózt keresel, de állandóan arra gondolsz, hogy ébren kell maradnod. De ha nem is, akkor ne hányd össze a szobát, mert ha valaki rádtalál... ciki.
Lenyúlsz az ágy mellé., és szerencséd van: az éjjelre odakészített vizedből találsz még egy kortynyit a pohárban. Kicsit jobb lesz tőle, de így is el kell telnie egy időnek, mire újra talpraállsz, hogy reggelit készíts magadnak.
Gyorsan lenyelsz egy szelet kenyeret, befejezed a KV kavargatását, és szó szerint magadba döntöd.
Takarodó!
Aztán várod, hogy mi lesz.
Nézed a plafont. Már nem forog. Hányingered nem múlik, de valahogy úrrá leszel rajta.
- Nyugi! -biztatod magad, de ettől még nem javul a helyzet. Előkaparod a műszereidet. Cukor rendben. Nyomás: 218/112
Na akkor beveszed a gyógyszereket. Negyedóránként méred, és veszed be az újabb adagokat, de nem csökken. 200 alá nem hajlandó lemenni.
Itt tartasz most.
Az ágy mellé készíted a laptopodat, meg egy műanyag tálat.
Talán megnyugtat az írás.
Talán...
8 megjegyzés:
Megnyugtatta?
Amíg fekszem addig jó.
Orvos?
Kinyúlni egyedül is tudok. Meg aztán mostanábsn leszázalékolás miatt amúgy is örökké vizsgálnak.két bő nap alatt kialudtam magamból minden hülyeséget. Pár nap múlva elmesélem majd a dokinak.
Őszintén nem bánnám, ha megmaradna, tán a "hülyeségei" éppen azt jelzik, hogy érdemes kissé több figyelmet szentelni a testére is, nehogy hamarabb menjen el a szükségesnél.
Nagyon is egyetértek Margit fölöttem írt megjegyzésével. Második a férfi blogíróim közül, aki elbagatellizálja az eü-problémáit.
Szeretnénk még jó sokáig olvasni a bejegyzéseket:))) - vagyis gyors jobbulást kívánok!
Igazán köszönöm az aggódást, de elég, ha én aggódom magamért. Mindenféle távsegítséggel (telefon, internet) de úgy gondolom, hogy túl vagyok a nehezén. Már bánom, hogy megírtam, mert nincs szándékomban még búcsúzni. Ha lenne, akkor végrendeletet írnék, Vagy egy rendhagyó nekrológot magamnak előre. Mégiscsak jobb előre megemlékezni magamról, mint ha másnak kellene ugyanezt tennie rólam. Majd!Ha itt lesz az ideje. De az még odébb lesz... Addig még sok dolgom van. Pl. szeretni a világot olyannak amilyen. És várni, várakozni örökké. Most éppen snookertől snookerig. És élvezni a játékok királyának (snooker) leghatalmasabbjának, O'Sullivannek a játékát. Go Ronnie! ( Semmi más nem fontos) :-)
Béke a közös platformon (Ronnie)!
Megjegyzés küldése