sucking

Szívás ásítással benyelni egy hálószálon éppen arra sodródó pókot, ami szinte azonnal belemar a torkodba. Hirtelen csak arra koncentrálsz, hogy krákogással, köhögéssel vagy bármi egyéb módon megszabadulj a támadódtól, ehelyett - lenyeled ijedtedben. 

Első pánikodban még kinyögöd, hogy: 

- Lenyeltem valamit ami megcsípett

Automatikusan küldöd utána a pálinkát amit valamelyik barátod nyomott a kezedbe. Gondolod, hogy legalább ez majd jól megöli odabent azt a dögöt. Kicsit később amikor szédülni kezdesz, akkor is a pálinkára gyanakszol. De aztán érzed, hogy dagadni kezd a torkod, és egyre nehezebben jutsz levegőhöz.

- Orvost! - nyögöd alig hallhatóan,  de a sok segítő csak nehezen érti amit beszélsz.

Valaki a háttérben telefonál: 

- Igen. Felnőtt, harminc körüli, egyébként egészséges. Fullad. Egy pókot nyelt le. Igen. Megpróbálom. Kérem siessenek!

- Valaki a kezedet szorítja, és biztatni próbál:

- Nyugi! Már úton van a segítség. Jön a mentő!

Te még egyre jobban küzdesz levegőért kapkodva, majd azt veszed észre, hogy már nem is hiányzik annyira. Lassan világosabb lett a világ. Olyan érdekes mélységből konganak a hangok is. Ellazulsz kissé. Csukott szemmel azt próbálgatod, hogy végtagjaidnak ura vagy-e még.

- Nézzétek! Rángatódzik! - hallod valaki hangját.

- Anyád rángatódzik! - gondolod, de már nem akarod kimondani hangosan. Valahogy elmúlt az a feszítő közlési kényszered ami az előbb még annyira jellemző volt rád.

- Aztán egy óriási homályos ringatózásban találod magad. Érdekes, de lassan mint ha minden, és mindenki fölé emelkednél. Onnan egyszerre látsz (lehet nem ez a legjobb kifejezés) érzékelksz mindent. Olyan dolgokat is melyekről normális esetben nem tudhatnál. Például pontos tudomásod van arról, hogy egy emelettel feljebb valaki szórakozottan rugdossa a lépcső korlátját, látod ahogy egy csomó ember hajol föléd ezzel is megfosztva téged a levegőtől, nem érted miért vágnak olyan ijedt arcokat, az utcán beparkol egy mentőautó, a “barátnőd” egykedvűen áll a sarokban, kezében egy ARANEAE címkéjű üvegcsét tartva.

- Szívás! - gondolod. - Szívás, hogy olyan kevés a fény...

Szívás...