2017. március 19., vasárnap

Égi pályán




Elment egy barátom. Bár ez a barát kifejezés igen félreérthető egy olyan ember esetében aki barátságunk ideje alatt egyetlen szót sem tudott szólni. Annál többet jelentettek nekem gesztusai, a tekintete, a kézszorítása, és a cinkosság a szemeiben. Nagy csibész volt na! Olyan igazán szeretnivaló, olyan első pillanatban régi ismerős, olyan ... olyan... barát.
Ezen a képen éppen tekéztünk egy jót. Ma már egy másik, egy égi pályán folytatja a játékot. Egyenlőre nélkülem...

1 megjegyzés:

  1. A megfogalmazásai - nemcsak most, hanem szinte mindig - hajszálpontosan a szívem (lelkem ?) közepén találnak el. De a közvetített szomorúságának is valamiféle olyan zamata van, amitől jó együtt érezni. Nahát!

    VálaszTörlés