Amikor minden sztori egy saját élményedet tolja előtérbe, küzdd le a beszédkényszert, és maradj csöndben! Figyelj inkább a barátaidra! Hidd el, mindenkinek így lesz jobb!
5 megjegyzés:
Halpern Margit
írta...
Teljesen egyetértek, de a küzdelemben sokszor alulmaradok. Talán mostantól még jobban igyekszem.
Ez (is) egy teljesen őszinte emberi tulajdonság. Nem is tudom, miért akarjuk annyira elnyomni? Talán, hogy legyen legközelebb is valaki akit meghallgathatunk?
Az ige és az előző napi baráti találkozója között vélek némi, friss élményen alapuló összefüggést. Az én, hasonló tapasztalatom mindössze egy nappal volt idősebb. A következtetésem: a társaság létszáma és az egy főre jutó átlagos figyelem időtartama fordítottan arányos. További befolyásoló tényezők: a helyszín alapzaja, a résztvevők kora és azzal járó beszédérthetőség és hallásproblémák, az elfogyasztott italmennyiség, ...Mindezt figyelembe véve nem kell teljesen megkukulnunk, lehet egy-két szavas megjegyzésünk, néha akár pár mondatunk is, főleg, ha könnyen emészthető poénok jutnak eszünkbe. Na, most sem álltam ellent a közlési kényszeremnek!
Egyébként ez a tapasztalat akkor érett bennem tudattá amikor idegen nyelvi környezetben már megértettem nagyjából a többieket, de mire szóltam volna, már rég egy másik témában csatangoltak. Igy aztán kényszerből váltam "szimpatikusan" meghallgatóvá, s rájöttem, hogy sokkal érdekesebb, mint amikor a saját szövegemet nyomtam olyanoknak akiket az nem is érdekelt. Maradt az irás. Szeretem. Aki nem akarja nem olvassa el. Nem annyira tolakodó. De a találkozón volt alkalmam beszélni is, mert a többieknek már eléggé akadozott a nyelve... :-)
5 megjegyzés:
Teljesen egyetértek, de a küzdelemben sokszor alulmaradok. Talán mostantól még jobban igyekszem.
Ez (is) egy teljesen őszinte emberi tulajdonság. Nem is tudom, miért akarjuk annyira elnyomni? Talán, hogy legyen legközelebb is valaki akit meghallgathatunk?
Az ige és az előző napi baráti találkozója között vélek némi, friss élményen alapuló összefüggést. Az én, hasonló tapasztalatom mindössze egy nappal volt idősebb. A következtetésem: a társaság létszáma és az egy főre jutó átlagos figyelem időtartama fordítottan arányos. További befolyásoló tényezők: a helyszín alapzaja, a résztvevők kora és azzal járó beszédérthetőség és hallásproblémák, az elfogyasztott italmennyiség, ...Mindezt figyelembe véve nem kell teljesen megkukulnunk, lehet egy-két szavas megjegyzésünk, néha akár pár mondatunk is, főleg, ha könnyen emészthető poénok jutnak eszünkbe. Na, most sem álltam ellent a közlési kényszeremnek!
Hál Istennek! :-)
Egyébként ez a tapasztalat akkor érett bennem tudattá amikor idegen nyelvi környezetben már megértettem nagyjából a többieket, de mire szóltam volna, már rég egy másik témában csatangoltak. Igy aztán kényszerből váltam "szimpatikusan" meghallgatóvá, s rájöttem, hogy sokkal érdekesebb, mint amikor a saját szövegemet nyomtam olyanoknak akiket az nem is érdekelt. Maradt az irás. Szeretem. Aki nem akarja nem olvassa el. Nem annyira tolakodó. De a találkozón volt alkalmam beszélni is, mert a többieknek már eléggé akadozott a nyelve... :-)
Átmásolom a like-ot ide, azzal a megjegyzéssel kiegészítve, hogy a válaszán kívül Önre is vonatkozik..:-), :-)
Megjegyzés küldése