2016. október 31., hétfő
a mai Ige
Az ókori görögök szerint a szabad akarat csupán illúzió.
Tehát ha valaki elhiszi magáról, hogy bármit megtehet, akkor vagy ez a sorsa (ennek nagyon pici esélye van) vagy idióta. Ezért van az, hogy a diktátorok rendre nem természetes halált halnak. Ne akarjatok diktátorrá válni. Nem éri meg. Meg aztán csúnya dolog is na...
2016. október 30., vasárnap
a mai Ige
Normális
Mi is a norma? Hát az átlagtól elvárható teljesitményszint. Aki ennek megfelel, az normális.
Én nem akarok normális lenni. Az olyan szürke...
2016. október 29., szombat
2016. október 28., péntek
2016. október 27., csütörtök
2016. október 23., vasárnap
Gondolataim a forradalomról 2007-ből.
(freeblog)
07-10-23 - írta Orbán Gábor
Egy életen át nevelték belém, hogy mit kell gondolnom róla. Az iskolában a hivatalos, otthon a valóságalapú történetekkel tömték tele a fejemet. Most azt látom, hogy 56-ot mindenki magáénak vallja. Nem tudom hol az igazság, de szerintem mindenkinek igaza van aki átélte. Mindenki ünnepeljen (ha akar) úgy, ahogyan jónak látja, csak mások érzéseit senki ne bántsa meg!
Én nem ünnepelek ma. Nekem mint kisfiúnak csak halvány emlékeim vannak 56-ról. A leszedett ablatáblák a fürdőkádba állítva, a szomszéd Füzesériék hatalmas pincéje, ahol több család meghúzódott, a nővérem magas láza miatti riadalom, s az ebből következő izgalmak (a szembeszomszéd Horvát bácsi lovaskocsival vitte őt a kórházba, saroglyában, széna alá bújtatva, s a tankoktól megvadultak a lovai...) egyedüli beteg volt a kiürített kórházban, s elsőként kapta meg az akkor frissen érkezett új csodagyógyszert a "pennnicillint" (mindenki három ennel mondta) minek következtében szerencsésen meggyógyult.
Nekem 56 egy jópofa felfordulás volt csak, de semmi esetre sem ünnepelni való.
Most csak kavarognak bennem a gondolatok. Miért kellene nekem ünnepelnem azt a világot, amelyiknek eredményeképpen családom nagy százaléka kényszerült idegenbe...? Miért kellene nekem ünnepelnem a sikertelenséget, a kiszabadult köztörvényesek rémtetteit, a megtorlás éveit stb.stb?!
Így az ünnep helyett én csak megemlékezem. Azokról a milliókról, akik nem voltak hősök, de csendesen, összeszorított fogakkal viselték még hosszú évtizedekig a múlt súlyát a jövő reményében...
Őket ünnepelem. A józan többséget, akiknek mindent köszönhetünk!
2016. október 20., csütörtök
a mai Ige
Egy kicsit még!
Ne szólj! Csak ülj mellettem némán!
Fogd a kezemet egy kicsit még!
Indul a gépem. Azzal elmegyek.
2016. október 19., szerda
2016. október 18., kedd
A vér nem válik vizzé
Egy kis régebbi freeblogos
Történt egyszer, hogy a szomszédék kutyája (olyan rövidlábakon billegő, kamionhosszúságú földszinties óriás) úgy döntött, hogy ezután VEGA lesz!
Elhatározását tettek követték!
Nem volt hajlandó mást enni, mint finom morzsolt kukoricát.
Gazdái kizárták a kamrába, mert valaki rendszeresen lopta a füstölt kolbászt. Ott tartották a kukoricát is.
Reggelenként azt vették észre, hogy a kutya rágja a kukoicát.
Ez így ment hetekig, hónapokig.
Állatorvost hívtak hozzá.
- Mondja doktorúr! Hát bolond ez a kutya? - kérdezték a falu bölcsét.
- Nemigen hiszem. - mosolygott a doktor - A vér nem válik vízzé! - mondta
Teltek - múltak a hónapok, sőt az évek is, s a szomszéd csodaeb egyre kerekebb, egyre termetesebb lett.
Már a doktor is kezdett meginogni hitében. Hiszen mégiscsak látványos, hogy ez a kutya mióta a kukoricát eszi azóta olyan "kerek" az élete!
De egyik reggel megtörtént a tragédia!
Szomszédasszonyom legnagyobb megrökönyödésére kutyáját rajtakapta amint jóízűen rágcsált egy kolbászvéget!
A verebek ijedtükben Szajlára menekültek amint hangosan kiabálva szaladt be a házba.
- Ember! - ordította. - Tudod miért zabálja ez a dög a drága kukoricát?
Hát mert FOGAT MOS VELE a kolbász után... Hogy az Isten ..... meg!
- Tudtam, hogy okosabb nálad! - morogta az öreg.
Hát igen! A vér nem válik vízzé. A doktor is megmondta...
a mai Ige
Amikor csak hallgatod, és figyeled gesztusait, amikor iszod minden gondolatát, amikor annyi mondanivalód lenne, de nem mered megtörni a pillanat varázsát, akkor jobb is ha befogod! :-)
a tegnapi Ige
A megbeszélt dolgok sokszor nem jönnek össze! Mindig a másik a hibás!
Bizd magad inkább a véletlenre. A spontaneitás: jogos önvédelem!
2016. október 16., vasárnap
2016. október 15., szombat
a mai Ige
Hallgatni arany
Amikor minden sztori egy saját élményedet tolja előtérbe, küzdd le a beszédkényszert, és maradj csöndben! Figyelj inkább a barátaidra! Hidd el, mindenkinek így lesz jobb!
2016. október 14., péntek
a mai Ige
Találkozó
Ne feledd a barátaidat! Soha nem lesz esélyed a boldogságra nélkülük.
Ma éppen ezért én is részt veszek egy rendszeres baráti találkozón. (Na meg mert szeretem őket!)
És nem fogok igét hirdetni. Hirdesse ma helyettem a pálinka amit magammal viszek!
Mert borban az igazság, de a bor csak egy vízzel hígított pálinka. Vagy mi.
2016. október 13., csütörtök
a mai Ige
Örvény
Elkap, megforgat, és ellenállhatatlanul lehúz. Ha hagyod magad.
Lehet víz, lég, hazugság, gyűlölet, szeretet, emberáradat stb.stb. Az örvény - az örvény. Kerüld! Mind árt neked...
Elkap, megforgat, és ellenállhatatlanul lehúz. Ha hagyod magad.
Lehet víz, lég, hazugság, gyűlölet, szeretet, emberáradat stb.stb. Az örvény - az örvény. Kerüld! Mind árt neked...
2016. október 12., szerda
a mai Ige
Az nem biztos, hogy jól áll neked, ha eléri a gyermeked azt a kort amennyinek te magadat érzed.
2016. október 11., kedd
2016. október 10., hétfő
2016. október 9., vasárnap
2016. október 8., szombat
2016. október 6., csütörtök
2016. október 4., kedd
2016. október 3., hétfő
2016. október 2., vasárnap
Sej haj Rozi!
Murcifesztivál van ma Ábrahámhegyen, s ennek keretében itt vendégeskedik egy cseh testvérváros (tesvérfalu ? ) trottyoszenekara! Imádom őket! Valóban csodálatosan emelik a fesztiváli hangulatot profi módon "végigtrottyolva" a falut minden zugában. Ma reggel -mint mindig- zenés ébresztőt fújtak. Zengtek a rezek, döngtek a dobok, még az a pár seregély is riadtan menekült nyugodtabb vizekre aki a szüret utáni billingeket csipegette a hegyoldalban. Szélesre tártam ajtót, s ablakot, hogy édesanyám is hallgathassa a zenebonát. Egyszercsak a közelben felzendült egy a zenére stimmelő borizű hang miszerint: -" Sej haj Rozi, vasárnap népszavazunk! Sej haj Rozi, meghajolni nem fogunk!"
Hát igen! - gondoltam magamban. A legjobb pillanatokat is könnyű tönkretenni.
2016. október 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)