a mai Ige

Vágy
Kizárólag a beteljesülésig tart. Aztán rögtön feledésbe is merül. Szerencsés esetben felváltja egy rokonérzés amit talán boldogságnak lehet nevezni. Nem szerencsés esetben újra generálódik egy újabb kivitelben, de az már csak gyenge mása lehet az eredetinek. Talán csak kiváncsiságnak nevezhetném. Ezért aztán aki nem tud betelni az első, az igazi beteljesüléssel, egy idő után azt veszi észre, hogy ezek növekvő számával ellenkezően arányosan alakul a boldogságszintje. Ez pedig az önbecsülés leépüléséhez vezet.
Ergo: Minél kevésbé hajszoljuk a boldogságot, annál természetesebben leszünk boldogok.
Olyan ismerős gondolatok ezek. Nem is tudom honnan.
Újra elő kellene vennem a Bibliát!