2016. július 13., szerda

Szeretem az embereket

Szeretem az embereket. Ezért aztán ahol tudok segitek mint anno a jó úttörő. Több érdekesség is van ami erről eszembe jutott. Pl. az, hogy az adott segitséget mindig visszakaptam, sokszor többszörösen is, de sosem onnan ahová adtam. És ez igy van jól. Legyen csak mindig ott az a segitség ahol éppen szükség van rá. Akkor segitség. Ez nem olyan dolog mint a falusi lakodalomnaptár amibe gondosan vezetik a családok, hogy kinek mikor mit-mennyiért vittek nászajándékot, és amikor az ő kölkük párosodik akkor gondos számitások után, indexálva értékelik a kapott kincseket. No ebből vannak azok az igazi évszázados jó többgenerációs falusi haragok familiák között!
Persze mindenki igyekszik hasonló nagyságrendben hálálkodni jobb esetben, de ez nem mindig sikerül. Nekem pl. vannak még komoly hálafeladataim az életben, és nem felejtem el őket.
Egy ideje kitanultam (legalábbis elkezdtem, mert ezt nem lehet eléggé kitanulni sohasem) az akupunkturának a fülekre korlátozott formáját. Fantasztikus dolog, hiszen (nem kiváltva a modern orvosi gyógyitást, de nagymértékben támogatva azt) igazán sok sikerélményt ad nekem amikor látom az eredményeket. Leginkább az, amikor valaki egészséges, panaszmentes, és tudom, hogy nekem is , illetve az akupunkturának is komoly szerepünk van a sikerben. Egyre több a pozitiv tapasztalatom. Persze ahány ember annyi variáció. Vannak esetek amiket azonnali eredménnyel lehet kezelni, és vannak olyanok is amiknek a hatása csak több hónap múlva jelentkeznek. Olyan sokára, hogy az illető már azt is elfelejtette, hogy volt valami a fülében a zsiron kivül is. Na ilyenkor jönnek a legmulatságosabb sztorik a csodálatos gyógyulásról. Pl.:
- "Képzeld! Meggyógyultam. Nem tudom mitől, de olyan boldog vagyok, hogy elmúlt!"
vagy:
- "Képzeld! Tökéletes lett a hormonháztartásom! Fogalmam sincs mitől, de már megint inkább vagyok nő mint pasi! :-)  És képzeld!  Várandós vagyok!!! Csoda!"
vagy:
- "Na nem kell többé mindenfajta kuruzslóhoz járnom! Lefogytam 19 kilót! Hála a személyi edzőmnek!"
vagy:
- "Nem tudom mitől, de ismét megjött!   Pedig már nem is számitottam rá..."
Leginkább a "képzeld" és a "nem tudom mitől, de"  a legjellemzőbb visszatérő szöveg.
És én csak mosolygok befelé. Bizony! Vannak még csodák!
Talán egy kis memóriaerősitést is kellene szúrnom az aktuális kombináció utókezeléseként néha,,,

(Bár nem biztos. Nagyi arra tanitott, hogy ha egy barátomat ellenségemmé akarom tenni, akkor 
tegyek vele valami jót... )
De én igy (is) szeretem az embereket!
:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése