Ó hogy az a...

Ugye ismered azt a helyzetet amikor az éjszaka közepén felébredsz valamire, de nem találod az okot? Azután résnyire szétfeszitett szemekkel kibotorkálsz a WC-be, majd egy korty viz után bebújsz a még meleg takaród alá, és igyekszel visszaaludni. De sehogy nem jön álom a szemedre. Hiányérzeted van. És akkor hirtelen beugrik: Megállt a falióra! És ketyegés nélkül aludni...
Ma hajnal négy körül ugyanerre ébredtem. Valami hiányzik! De mi? Forgolódtam mindenhogy, de sehogy nem birtam visszaaludni akárhogy erőltettem is. És akkor hirtelen a felismerés:
- Nem kukorékol Karcsi!
Szóval mégiscsak bevégeztetett? Tegnap este hallottam utoljára  úgy tizenegy körül a sziget legbüszkébb kakasának hangját. Furcsa volt. Mint ahogy az is, hogy amikor besötétedett, nem ült be az ólba a "lányokkal" együtt. Sári, a kutyám is nagyon izgatott volt. Ki-be szaglászott a tyúkólnál, majd az egész baromfiudvart vizsgálta. Eredménytelenül. Reméltem, hogy csak a szokatlanul erős zápor zavarta meg, és felült valamelyik fára. Gondoltam, reggelre előkerül.
D nem!
Ötfős baromfiseregem létszámhiánya Károllyal együtt háromra emelkedett. Súlyos düntést kell hoznom. A maradék két tyúkom saját biztonsága érdekében ma beköltözik a mélyhűtőbe, és ezzel én a baromfitartást itt e gyönyörű rókalakta tájon befejezem!
Igazságtalan az élet! Mert ha lenne ÉLETBIRÓSÁG akkor most olyan döntést hozhatna ami rövid átképzés után arra kötelezné Vuk, Karak, Iny, és Kag kései utódjait, Hogy hajnalban, és napnyugtakor diszsorfalat álljanak a tyúkól ajtaja mellett, és hetyke kukorékolással tisztelegjenek a két megmaradt nőnemű baromfi előtt. Valamint néhanapján tyúktojást is tojhatnának!  Na jó! Nem bánom! Lophatják is valahonnan, ha ez már annyira a vérükben van!
Eközben valahol a közelben egy mélyen a földbe vájt lyukban jóllakottan szuszog az elégedettség.
Ó hogy az a...!