2016. május 29., vasárnap

Dobozolunk, avagy megszólalt az isteni nedű...



Mindenki egy kis dobozka Isten kezében. Ő ezekben a dobozkákban tartja a Lélek darabjait. Mi csak azt látjuk az Egészből, hogy vagyunk, van lelkünk, és az háborog folyton-folyvást. És nagyon fontos nekünk ez a lélek. Az a pici sajátunk. Nincs rálátásunk az Egészre. Olyan ez mint amikor egy hangya mond véleményt a világról egy sasnak. A sas nem is érti, hogyan mondhatja olyan magabiztosan amikor pedig olyan egysikú a világnézete. Bezzeg neki milyen hatalmas rálátása van a világra onnan fentről. Egy űrhajos csak mosolyog ezen a nagy semmiből. Rajta meg Isten vidul egy jó pohár Brunello di Montalcinoval vagy egy kis Imrebácsi féle Olaszrizlinggel kezében, és ha a véleményét kérdezné valaki, hát bizony akadozna a nyelve.
Hogy honnan tudom mindezt ilyen pontosan? Hát tőle magától. Nagy beszélgetésem volt vele tegnap este. És egy kicsit több lettem attól, hogy megtudhattam: Milyen jelentéktelen kis bűnös vagyok én itt a Nagy Egész legalján, a semmi határán!

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy szóba elegyedtetek. Szerintem jó barátok lehetnétek, csak ápolni kell a barátságot.
    :)

    VálaszTörlés
  2. Ez egy örvendetes esemény. És miről beszélgettetek, ha nem titkos?

    VálaszTörlés
  3. Nincsenek titkaim, de ez most érdektelen. :-)

    VálaszTörlés
  4. Isten egy hozzám közelálló személy képében jelent meg, és nagyfokú szerénységre buzditott.

    VálaszTörlés