Dobozolunk, avagy megszólalt az isteni nedű...

Mindenki egy kis dobozka Isten kezében. Ő ezekben a dobozkákban tartja a Lélek darabjait. Mi csak azt látjuk az Egészből, hogy vagyunk, van lelkünk, és az háborog folyton-folyvást. És nagyon fontos nekünk ez a lélek. Az a pici sajátunk. Nincs rálátásunk az Egészre. Olyan ez mint amikor egy hangya mond véleményt a világról egy sasnak. A sas nem is érti, hogyan mondhatja olyan magabiztosan amikor pedig olyan egysikú a világnézete. Bezzeg neki milyen hatalmas rálátása van a világra onnan fentről. Egy űrhajos csak mosolyog ezen a nagy semmiből. Rajta meg Isten vidul egy jó pohár Brunello di Montalcinoval vagy egy kis Imrebácsi féle Olaszrizlinggel kezében, és ha a véleményét kérdezné valaki, hát bizony akadozna a nyelve.
Hogy honnan tudom mindezt ilyen pontosan? Hát tőle magától. Nagy beszélgetésem volt vele tegnap este. És egy kicsit több lettem attól, hogy megtudhattam: Milyen jelentéktelen kis bűnös vagyok én itt a Nagy Egész legalján, a semmi határán!

Lengyel csirke jaj de jó!

Miután ma mindkét "lengyelboltot" meglátogattuk Dórival, az a döntés született, hogy kedvesem ma rittyent egy csirkepörit nokedlivel. Friss lengyel csirkeszárnyakból leginkább. És lőn RITTY: Olyan finom ebédet kaptam, hogy a fal adta a másikat! Ettem paprikásnak tejföllel, meg anélkül kanállal, meg nyakig zsirosan szopogattam a csontokat. (szegény Sárinak csak a csupasz csontok maradtak)
Cékla is volt bibibiii! :-)
Most pihegek, s igyekszem emészteni.

(Fotó nem készült, mert nem birtam addig várni. )

Dóci

Mint ha évek sosem múltak volna,

most, hogy itt vagy velem újra,

senki nem árthat, sem ármány, sem bánat,

sem sértett önérzet utamba nem állhat

Mint ha az évek percek lettek volna,

mint ha mással nem is éltem volna,

ugyanúgy érzem utánad a vágyat.

Közénk senki soha nem állhat.