Na kezdődik a "magyarérzés" gondoltam amikor keszthelyi BudapestBank fiókból kitámolyogtam. A fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat kavargott. Pl. :
- Ha be akarok tenni valakinek a számlájára pénzt, miért kell tudnom a bankszámlája adatait? Miért nem elég azonosítanom, hogy igen, neki akarok pénzt a számlájára tenni. Na mindegy. A kioktató választól felhevülten ("Ez a szabály!" sivította a hölgynek egyáltalán nem kinéző nőnemű egyén) léptem az utcára, és ismét nyakamba vettem a várost. Miután minden információval felvértezve visszatértem az ürességtől pangó fiókocskába, egyenesen az előbbi személyhez léptem: - Erre a bankszámlára szer... - Fáradjon a pénztárhoz, ott a kolléganőmnél azonnal befizetheti a pénzt!. - szakított félbe.
A pénztárhoz léptem hát, de a pénztáros kisasszony nem volt ott. Még mindig az előbb említett nőneművel pletykált, s közben többször lopva engem figyelt. Majd végül távozott, s kis idő múltán belépett a pénztárba.
- Személyit, lakcímkártyát! - Csattant fel, s olyan tekintettel mért végig, mint ha a Notre Dame-i teremőr jelent volna meg előtte teljes díszében.
- Sajnálom, de nekem nincsen lakcímkártyám. - mondtam, de őt ezzel nem lehetett meghatni. Lakcímkártyája mindenkinek van! - jelentette ki határozottan, majd a kolléganője felé küldött egy büszke pillantást: "Jól csinálom?"
- Nekem nincs. Évek óta külföldön élek. tudja...
Sajnálom, így nem tehet be számlára pénzt!
- Nem kivenni akaraok, hanem betenni! Mi baj származhat ebből? Kit rövidíthetek meg fondorlatos módon, hogy ha pénzt helyezek el a bankban? A bank nem szereti ha valaki befizet?
Ez a szabály! - harsogta ő is.
Na itt szakadt el a cérna nálam. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy ezért sem érdemes ebben az országban élni. Ha egyszer valakinek a kezéből kiesik a nagykapa, és beültetik egy székbe. akkor ő ott hatalmat gyakorol! És fitogtatja is! (Bár ezt a szót nem teljesen értem. Mi az a fitogás? És miért nem teheti ezt maga az ember, miért csak mással tetetheti meg? Na mindegy!) Szóval az jutott eszembe, hogy "Na ez is csak azért festi a körmét, hogy eltakarja ami alatta van"
Bizony mondom néktek, mondtam nekik is néhány indulatos, kedves szót. Tulajdonképpen szexuális programjavaslatot tettem nekik az országukkal, és a bankjukkal kapcsolatban. Később, Vonyarcvashegy táján eszembe jutott, hogy tévedtem. Ez az én országom is.
Ezzel ne tegyék...
Balatonedericsnél már egészen megnyugodtam. Kiengedtem azt a levegőt amivel még a bankban szívtam tele magamat, és lenéztem a kilométerórára. Még éppen idejében, mert kicsit odébb mértek éppen.
Miért is nem csodálkozom ezen is? Nem is értem!
2 megjegyzés:
Magyarországon sajnos ez a szabály, hogy a személyazonosító igazolvány a lakcímkártyával együtt érvényes. Ha külföldi lakcíme van, akkor csináltathat olyan lakcímkártyát, amire azt írják rá, lakcím nélküli. Ne kérdezze, hogy mi az értelme. Minden bankban ezeket kérik el, nem a pénztáros találta ki. Ha egy forintot fizet be, akkor is azonosítania kell Önt az ügyintézőnek. A bankszámlaszámot pedig tudni kell. Ezzel az erővel bárki megkérdezheti, akár az Ön bankszámlaszámát is, ha bemegy az egyik számlavezető bankfiókjába és bemondja a nevét. Ez személyes információ kiadásának minősülne a bank részéről. Természetesen ezt a pénztáros is elmagyarázhatta volna kedvesen, talán Ön is megértőbb lett volna. Bár a sokadik anyázó ügyfél után nem csodálom, hogy nincs türelmük.
Két ügyintéző volt a bankban, (senki más) És mindkettő nem türelmetlen, hanem bunkó volt. Az első nem teljes információt adott a szükséges adatokról. Ezért amikor másodszor is bementem a "bankfiókba" hiába tudtam a bankszámlaszámot, hiába voltak információim minden mennyiségben, szinte kárörvendett a pénztáros, hogy ő is talált valamit amibe bele lehetett kötni. Nem a jogszabályok miatt borultam ki, hanem a viselkedésüktől. Egyébként ha bárkinek a bankszámlaszámát megismerem, attól azzal még semmiféle ügyletet nem lehet indítani. Minden valamirevaló bélyegzőn szerepel a bankszámlaszám is. Ez a rendelet vagy hibás, vagy az értelmezése az. Amúgy besétáltam egy másik bankfiókba, ott elmeséltem, hogy hogy jártam Keszthelyen, és mondtam, hogy pénzt szeretnék tenni erre a számlára. Semmi kivetnivalót nem találtak a kérésemben, és nem értették a "kolléganők" eljárását. Járom a világot. Azt látom, hogy Európa szerte csak nálunk vannak ilyen hülye törvények, ilyen embertelen kamatok, és ilyen lehetetlen körülmények. Miért kell nekünk ebben is "élenjárónak" lennünk?
A u.k-ban két bármilyen fényképes igazolvány elég akár egy hitelkérelemhez is. Pl. választói igazolvány, vagy a 60+ (ingyenes utazási igazolvány) smartcard is.
Imádom a hazámat! Minden szállal kötődöm hozzá. De ezek a dolgok megerősítik bennem a hitet, hogy csak előnyömre vált, hogy kikényszerültem a hazámból, ahol semmi (becsületes) megélhetési lehetőségem nem maradt. Hamarosan megszűnik a lakcímkártya is. Meg talán ez a lehetetlen rendszer is. Reménykedem.
Megjegyzés küldése