Loccs!

Behunyt szemmel is látom bódító mosolyát, 

míg jobbal meglocsolom, ballal derekát fogom át.

Blúza alatt mint madár kit kalitkába zárt,

szíve veri a szép tavasz őrjítő ritmusát.

Ordítani szeretnék, de nem jön hang torkomon,

száraz a szám, s lüktet az ér halántékomon,

fülébe remegve ünnepi rigmust suttogok,

ma este - látom - aludni sokáig  nem fogok.

Szerelmes vagyok.