2015. április 5., vasárnap

Loccs!


Behunyt szemmel is látom bódító mosolyát, 
míg jobbal meglocsolom, ballal derekát fogom át.
Blúza alatt mint madár kit kalitkába zárt,
szíve veri a szép tavasz őrjítő ritmusát.
Ordítani szeretnék, de nem jön hang torkomon,
száraz a szám, s lüktet az ér halántékomon,
fülébe remegve ünnepi rigmust suttogok,
ma este - látom - aludni sokáig  nem fogok.
Szerelmes vagyok.


1 megjegyzés: