2015. január 6., kedd

Anyácska

Talán nem is emlékszel már, milyen volt amikor Te voltál olyan édes "Kismaszat".
Az volt a legszebb kapcsolat amikor marokra fogtad egy ujjamat,
és úgy sétáltunk kéz a kézben, belefeledkezve a boldogságba egészen.

Talán nem is emlékszel már, milyen volt amikor arcod kipirulva
első igaz szerelmedről meséltél szinte dalolva.
Még a lábad is reszketett a boldogságtól, s én a háttérbe olvadtam e ragyogástól.

Talán nem is emlékszel már, milyen volt, hisz mindez már olyan távol,
egészen más képed van ma már arról a rég letűnt világról.
Anyácskád az égből óvja minden lépted,  így segít boldog anyává lenni Téged.






7 megjegyzés:

Orsi írta...

Nagyon szép.

Unknown írta...

Szépet írtál megint...
Itt az idő?

Vénember írta...

e hónapban várhatóan. :-)

Györgyi írta...

De szép! Olyan tiszta, olyan mély, és igaz. Jó lehet a te gyerekednek lenni.

Vénember írta...

Erről azért nem kérdezném meg a lányokat! :-)

Györgyi írta...

Ezt most pont jókor írtad le. Remélem segít majd annak akinek szántad!
Nekünk megmelengette a szívünket.
Azt hiszem nyugodtan megkérdezheted őket! A válasz majdnem biztos, hogy elismerő lesz!

PN írta...

Egyszerűen szép! :)