Ma egy kicsit felnéztem az égre.
Talán Téged kerestelek, nem tudom.
Csak a felhőket láttam, régi barátokat.
Tejszínhab gomolyokat, játékos cumulusokat.
Aztán elmaradt a jel a tévécsatornából,
és hatalmas zápor mosott el mindent.
Ma egy kicsit felnéztem az égre.
A felhők takartak el, vagy az idő, nem tudom.
Akárhogy meresztettem két szemem, Téged nem láttalak.
Csak a nyakam sajdult meg ismét amint az eget kutattam.
A tévé sustorgására tértem magamhoz. Üres képernyővel szemeztem,
s ez megnyugtatott. Teljesen kijózanodtam.
Ma egy kicsit felnéztem az égre.
Árvának és egészen jelentéktelennek éreztem magamat.
Mint egy fél pár papucs az ágy alatt.
Nem találtam mást, csak a hiányodat.
Nem akarok ma semmit az éjtől,
mint Rólad álmodni a takaróm alatt.
1 megjegyzés:
nagyon sajnálom
Megjegyzés küldése