Egyszer csak rádtalál. Egyre többször hív, beszélgettek. Kikéri a véleményedet. Mindenről. Beavat a terveibe. Szinte már kellemetlen a közvetlensége. De azért hízelgő. Napjaid részévé válik.
Ismeritek ezt az érzést?
Itt kell kihátrálni, mert az ilyen felületes rajongás általában hirtelen átfordul ellenségeskedéssé. Ha semmit sem teszel akkor is. Elég hozzá egy harmadik, aki egy rossz megjegyzést tesz amikor rólad áradozik.
Aztán a kezdeti rajongás átmegy gyanakvásba. Mindig mindent kétkedve fogad. Később már a segítséged sem kell neki. Még megjátssza a jóbarátot, de a mosolya már nem őszinte. Arcára fagy a félelem, hisz magából indul ki, és minden pillanatban azt várja, hogy valamit ártasz neki. Pedig...
Nem tehetsz ez ellen semmit. Mert nem egy szinten álltok.
Idő kell ahhoz, hogy rádöbbenjen, tévedett.
Sok idő. De akkor már ez az egész nem számít.
Csak annyi a hasznod az egészből, hogy legközelebb óvatosabb leszel. Ha elég okos vagy.
De nagyon nehéz ellenállni a hízelgésnek. :-)
11 megjegyzés:
Naaaagy ívben elkerülni, én ezt teszem, ha megérzem valakin ezt vagy hasonlót.
Néha úgy teszek, mintha... és akkor lepereg, nem érint meg.
Honnan az emberben ez a félelem? Mit élhetett át? Ki verte át ilyen kegyetlenül? Talán kiskorában, a családja árulta el? Hiszen minden kisgyerek őszintén bízik a környzetében. Csak később tanul meg gyanakodni.
Sajnos azonban a rajongás/gyanakvás tárgyának tényleg sürgősen távoznia kell, hogy csak egy kis bánatot kelljen elfelejtenie, nem nagy bántásokat.
Az is igaz, hogy a rajongó/gyanakvó így teljesíti az önmaga által állított jövendölést, de ez már az ő baja.
Talán a harmadik féltékenysége az, ami mételyez ilyenkor... De még az sem kell, azt hiszem, elég egy partner, aki miatt elfelejtett barát (sem) leszel, csak úgy... métely nélkül is, bár azzal együtt még rosszabb...
„Tudom, miről beszélsz” )
Ismerem: Úgy kezd, hogy többet akar, mint a többiek. Rád ragad, unszol, „hívd fel”, „találkozzatok”, ...Nem akarod megbántani, belemész (remélve, hogy védekezni tudsz), de naponta rádtelefonál, olyasmiről beszél, amiről te nem akarsz. Megfojt. Kínos. „Fontos vagy neki”, mint egy eggyel több, akit meg lehet számolni, hízeleg és sérteget egyszerre (ért hozzá) Próbálsz megfelelni neki, mert sajnálod, irtózol tőle, igyekszel a kedvében járni, hogy ne bántson. Észrevétlenül szívja a véred, átver, közönséges. Nem tudsz kihátrálni, hiába próbálsz. Ha durván pofán vágod, abból ért (finom jelzéseket nem), akkor megsértődik, és pletykál rólad. Megfélemlít. Visszaédesget. Kettesben ebédeltek...ahogy jössz ki a fürdőszobából, leveszi a pólóját. Hányingert kapsz a meztelenségétől.
Megint érzed, hogy nem tudtad megvédeni magad egy dögvésztől. Haszon?
Sakktáblán élünk????
Hú de jól átérzed! (de a pólóig nem jutottunk. Nem olyan jellegű a kapcsolat)
Nálad a pont! Telitalálat! Tökéletes elemzés. De hát a szakma, az szakma! :-)
Szóval nem egyedi az eset?! Látom más is érintett...
Energiavámpír.... nem egyedi... csak még a pofánvágás nem megy...
Nem vághatok pofán senkit csak mert buta. Pláne nem egy buta nőt! (ha van olyan egyáltalán :-) )
Én nem igazán értem miről írsz, de érdeklődve olvasom az élményeidet és a komenteket is. Hogy mik vannak!
:-) Jót nevettem! :-)
Megjegyzés küldése