Közmunka-mutyi. A rabszolgatartás modern módja Magyarországon 2014-ben

X Y értesítést kapott a munkaügyiből, hogy találtak neki megfelelő állást. Boldogan kereste fel a hivatalt, és szóban azonnal meg is egyeztek. Portás lesz abban a középiskolában ahol annak idején tanult. Nem kap túl magas fizetést, de az a Hetvenkilencezer Ft. napi nyolc órai munkáért nem is olyan rossz a semmihez képest. És persze csak egy műszakban, heti öt nap, a hétvégék szabadok, és már a leendő szabadság mennyiségében, idejében is megegyeztek.

Nagy várakozással vette fel a munkát. Két hetet dolgozott, már beilleszkedett, megszokta, megszerette a környezetet amikor utólag megérkezett a szerződés írásos példánya. Elhűlve tapasztalta, hogy ő egy közmunkás. Ugyanazért a munkáért amiért mások Százhúszezer Forintot kapnak, ő csak Ötvenhétezret fog keresni. A munkahelye pedig azonnal megváltozik. Ezt az öltönyös főnök közölte vele. Ezentúl más helyeken kell dolgoznia, három műszakban, napi tizenkét órán át ugyanezért a megalázó "fizetségért" , és ne is álmodjon szabad hétvégékről!

X Y feltett egy kérdést. Válaszul a KÉPVISELŐ ÚR lenézően kérdőre vonta a harmincas éveinek közepét taposó férfit: "Mi van fiam? Még húzod is a szádat? Inkább örülnél, hogy munkát adok!" X Y jólnevelt ember, halkan, tisztességtudóan kérte a főnököt, hogy legyen olyan kedves, ne tegezze. Beszéljen vele ugyanolyan tisztelettel mint ahogyan azt ő tette. Érdekesség, hogy az iskola igazgatónője kezét tördelve mentegetőzött, hogy ő erről az egész dologról semmit sem tudott.

X Y Holnap elmegy a hivatalba, és megkérdezi, hogy ott tudtak-e erről a szokásról, ahogyan a közmunkásokat beszerzik, és kihasználják?

Sajnos előre sejtem a választ. 

Mindez Békéscsabán történt a Kereskedelmi, és Vendéglátóipari 

Szakközépiskolában. 2014. július 2.-án. A főnök országgyűlési képviselő. 

És szerintem rabszolgatartó kisiparos...