Esténként amikor lefekszem, akármilyen fáradt vagyok is a gondolataim kergetik egymást fejemben. Érdekes de ezek a gondolatok nem súlyos problémák megoldásáról, nem határozott dolgokról mesélnek, hanem olyan az egész mint ha ki akarnának szaladni elmémből, s előtte még tesznek egy kört. Vagy kettőt mielőtt rámborul a plafon. Aztán hajnalban ébredés alatt, meg közben, és kicsit utána is (de szeretem ezt a folyamatot) amikor a külvilág hangjai, illatai betolakodnak szobám nyitott ablakán, a gondolatok is új életre kelnek. Már nem az estiek. Ezek teljesen mások. Tele vannak várakozással, kérdésekkel, tervekkel. Ezek már az új nap gondolatai. És ilyenkor még mind a helyére is kerül. Én pedig közben élvezem az alvás, és az ébrenlét határán adódó lustaságot. A másik oldalamra fordulok, és igyekszem visszaaludni picit. Hisz annyi időm van még a felkelésig!
De többnyire már nem hagynak.
A madárzajok, az illatok, és a gondolataim...
5 megjegyzés:
:-) ez jó, így kell, hogy jó legyen.
Remélhetőleg nem Te vagy ez a lakó... ;-)
http://cink.hu/kiborult-a-madardalra-intezkedest-kovetel-a-lako-1596873694
Nem egészen olyan vagyok. Nekem kedvesek a madarak "zajai". Csukott szemmel számolgatom őket. Mindnek más a szövege, még ha azonos fajtából valók is. És más a mondanivalójuk minden alkalommal. Még az állandóan önmagát ismétlők is csuklanak egyet-egyet közben néha. Aztán az ablakban könyökölve később igyekszem őket felismerni. És tudják, hogy tőlem nem kell tartaniuk, hiszen egészen a közelembe merészkednek. Nem bántom őket. Még tacepaókat sem szerkesztek róluk. :-)
:-)
Vagyol, ergo gondolkodol.:) Ugye, ugye...a hajnal varázsa:)
Ez jó! De ven még néhány:
"Koito ergo sum" Bár ez nem helyes írásilag leginkább, de jó! Én mondom!
Továbbisvanmonnyammég?
Megjegyzés küldése