Kinyitnám a szemem, de lusta vagyok.

Hűvös a reggel. Olyan jólesően hűvös. A nyitott ablakon áramlik be a friss levegő. Meg a "zaj". Rigók felelgetnek egymásnak. Csukott szemmel gyűjtöm az élményt. Jó lenne érteni, miről folyik a társalgás. Gondolom megbeszélik, hogy ki mekkora kukacot, bogarat, almahéjat - miegyebet talált, s hogy kinek mennyire éhesek otthon a csemeték. Aztán kis csend, és a barázdabillegetők veszik át a szót. "Csííííz-ittt, csíííz - ittt" kiabálják. Mert hogy mindenhol "csíííz"-t találnak. Vagy ha éppen nem, akkor meg egyszerűen csak füllentenek nagyokat, mert ennyi csíííz nincs a világon mint amit itt nekem összekiabálnak reggelente.

A szarkák már kora reggel megjelentek. Hogy honnan tudják, hogy ma szemétszállítás van, az rejtély. Talán rájöttek a kirakott kukák hatalmas jelentőségére. Nem tudom. De minden kukás napon már hajnaltól itt nyüzsögnek. Cserregnek, csattognak, és minden mozgásra hangos felreppenéssel reagálnak.

Ma valahogy a szokásosnál is lassabban jön fel a nap. Amilyen gyorsan tűnt el tegnap este, ma annyira lassan emelkedik a látóhatár fölé. Bár lehet, hogy ezt csak én érzem így, mert szeretem a fényt.

Hűvös van ma reggel. De legalább friss a levegő. Szinte harapni lehet, olyan friss.

Kinyitnám a szemem, de lusta vagyok. Most még a fülemé a főszerep.

Aztán úgyis fel kell kelni.