Válogatós: Perverz

 Fiatalember! Felsegítene? - kérdezte egy derékban hajlott nénike egy harmincas jóképű utastársát a 4-6-os villamos előtt.
- Természetesen! - válaszolta az ifjú. Mire a nénike: - És ha nem kérem? - s szeme huncut mosolyra húzódot.
- Akkor is! - nevetett vissza a fiú, miközben karon ragadta a nénit, és könnyedén feltette a villamosra, majd utána lépett ő is.
- Nem perverz maga egy kicsit? - kárdezte a mami még mindig nevetve.
- Nem! Hová gondol szép hölgy?
- Kár! - mondta a néni. miközben hálásan megsimogatta a férfi kezét.
Néztem őket. Boldognak, és vidámnak tűntek. Az volt az érzésem, hogy régen ismerik egymást, s mi, a többi utas, csak a pukkasztandó polgárok szerepét játszottuk a történetben.
Mindegy! Akárhogy is, valami vidámság átragadt a körülöttünk állókra is.
A Jászai Mari (azelőtt Krippel Mária) téren szálltak le, és egymásba karolva, nevetgélve sétáltak tovább.
- Vidáman még az élet is könnyebb. - mondta egy idősebb úr a hátam mögött. Hátranéztem. Mosolygott.
Ő is.