2014. február 20., csütörtök

Válogatós? Más (a)

Rekkenő nyár van. A levegő szinte rezzenés nélkül áll a pavilonban. Még nem indult be a forgalom, de valahogyan valamelyik sokadik érzékem azt súgja, hogy a mai nap nem lesz átlagos. Reggel óta állok a fagyipult mögött. Készülök a rohamra. Egyik fagyi a másik után készül el. Már tele van a pult, igazán a tartalék fagyikat keveri a gép, egyenletesen zümmögve-zakatolva. Éppen mosogatok valami edényt, amikor megjön az első vendég. Egy kis feketeszemű leányka áll előttem. Talpig fiúnak öltözve. Már régebben figyeltem, soha nem viselt lányruhát. Csak fiúsat. Játékai is fiúsak voltak. Focizás, verekedés a többi kölyökkel, és úgy általában egész megjelenésében fiús volt. Amikor társait erről faggattam egyszer elég tapintatlanul, az egyik kis csillogószemű kibökte: - Mása más! Akkor ezen elcsodálkoztam, de hamar a helyére került az információ és nem törődtem vele többé. Most itt áll előttem, piszkos kis kezében pénzt szorongat, és várja, hogy észrevegyem. - Jónapot! - mondja - Jónapot kívánok! - válaszolom, és kérdően nézek szép szemébe. - Lesz egy vanííííllia meg egy csoki! - mondja ki a tutit. - Eldöntötted már? - kérdezem - ??? - Hát, hogy vásárló vagy, vagy jövendőnondó? - kötözködök vele egy kicsit. Néz rám, egyre kikerekedik a szeme, majd megsajnálom s már éppen kiszolgálnám, amikor megszólal. - Maga olyan vicces... Puff! ezt jól megkaptam. Átnyújtom neki a kért fagyit, mire megkérdezi: - Mennyi lesz? - Már most is annyi, - kötözködöm tovább, de már meg is bánom, azzal egy hirtelen ötlettől vezérelve a következő ajánlattal állok elő: - Idefigyelj Mása! Ha félórán belül idejössz talpig leányka ruhában, akkor nem hogy nem kell kifizetned ezt a fagyit, hanem kapsz még egy másikat is ingyen! Megfontolja rendesen, hogy mitévő legyen. - De nem ver át ugye? - Vertelek már át én valamikor?- kérdezem, pedig eddig alkalmam sem lett volna átverésre... Elmosolyodik, arca felderül, s mint aki megnyerte a főnyereményt, olyan boldogan pattan fel a nagy férfibicikire, s amúgy váz alatt tekerve azt eltűnik a falu vége felé... Körülbelül húsz perc múlva, egész kis siserehad kíséretében visszatér Mása! Mit visszatér! Bevonul! Anyja tűsarkújában billeg, majd kitöri a nyakát. Testvére szoknyája, nagynénje fejékje, ki tudja honnan szervált fodros blúz, és rengeteg ékszer. Bizsuk. Nyakláncok,karkötők, gyűrűk, brossok... És amivel végképp megkoronázta az egészet: bal füle előtt a hajában egy gyönyörű piros futórózsa... Megadom magam! Szó nélkül nyújtom neki a fagyit. A gyerekek hangos ovációban törnek ki. Mása lerúgja magáról a cipőt, és fél kézzel tépi le magáról az okafogyottá vált női holmikat. Alattuk ott van az agyonhordott póló és a rövidgatya. Mielőtt a többiak hangos csapatát követné még visszajön és a következőt mondja: - Tudja, ez jó buli volt! Nekem megérte. De többé inkább nem kell fagyi ha csak lányokat szolgál ki! Elszégyelltem magam. Nem kicsit. De láttam Mását lányruhában!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése