Válogatós: Te -nyered: tenyered

Azt mondod, ismersz. Mint a tenyeredet. 

Kíváncsivá tettél. 

Most kérlek emlékezz! Mit tudsz saját tenyeredről? 

Azon kívül, hogy a Tied. 

Van- e benne sebhely (tudod: egy hely a sebeknek, ha a szíved már megtelt) s forró krumplit szorongat-e téli esteken? 

Mit látsz benne, ha vaksötét az éj, s halk szuszogással melléd telepszik az egyedüllét? 

Van-e benne erő, a nehéz napokra, hogy fogni tudjon mindent mi fontos lehet?

Akarod- e, hogy takarjon, ha sanda szemek kutakodnak mindenen áthatolva? 

Érzed-e illatát? Hagymaszagú, szendvics? 
Vagy kézkrémtől ragacsos, édesmézes pempő?

Érinti-e néha kedvesed bőrét? S ha nem, hát él-e még az emlék? 

Azt mondod ismersz.

Ttenyeredbe arcomat nem fogtad. 

Ne less kérlek! Nem ér! 

Csak gondold el, milyen az ki e kézből enni kér. 

Láss vele! Nézz körül! Simítsd végig a világot! 

Megtalálsz-e benne? 

Hiszen ismersz...