2014. január 8., szerda

Válogatós: Te -nyered: tenyered




Azt mondod, ismersz. Mint a tenyeredet. 
Kíváncsivá tettél. 
Most kérlek emlékezz! Mit tudsz saját tenyeredről? 
Azon kívül, hogy a Tied. 
Van- e benne sebhely (tudod: egy hely a sebeknek, ha a szíved már megtelt) s forró krumplit szorongat-e téli esteken? 
Mit látsz benne, ha vaksötét az éj, s halk szuszogással melléd telepszik az egyedüllét? 
Van-e benne erő, a nehéz napokra, hogy fogni tudjon mindent mi fontos lehet?

Akarod- e, hogy takarjon, ha sanda szemek kutakodnak mindenen áthatolva? 
Érzed-e illatát? Hagymaszagú, szendvics? 
Vagy kézkrémtől ragacsos, édesmézes pempő?
Érinti-e néha kedvesed bőrét? S ha nem, hát él-e még az emlék? 

Azt mondod ismersz.
Ttenyeredbe arcomat nem fogtad. 
Ne less kérlek! Nem ér! 
Csak gondold el, milyen az ki e kézből enni kér. 
Láss vele! Nézz körül! Simítsd végig a világot! 
Megtalálsz-e benne? 
Hiszen ismersz...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése