2014. január 10., péntek

Parton

Állok a nagy víz partján. Dagály van éppen. A máskor messze "bent" zúgolódó víz, most a partot mossa. Ott ahol én is állok éppen. Én ugyan egyhelyben, mégis a víz hol térdig ér, hol meg tőlem úgy ötven méterre elakad. A sok apró hullám ezeken a hatalmas, lassú hullámhegyeken lovagol- Ide- oda. Az első hullám hideg csak. A többi évszaktól függetlenül egy idő után kellemes melegnek érezhető. Talán pont ezért van az, hogy a megszállottak januárban is lovagolják a hullámokat. Igaz, egy nyakig zárt gumiruha védi őket, de akkor is! Nekem, szárazföldi patkánynak megmagyarázhatatlan érzés, hogy látom a hatalmas vizet amiben a "földem" áll. Mint ha csak belepottyant volna. Nekem az a megszokott kép, hogy amíg a szem ellát mindenhol föld. S ha néha egy tengerpartra érek, hát a kocsiban mindenkit elfog az izgatottság: " - Ott a tenger!"
Akik meg egy szigetre születtek, azoknak pedig elképzelni is nehéz, milyen lehet egy olyan országban élni ahol nincs óceán.  Így aztán ők, ha hosszú idő után partközelbe hajóznak, ugyanolyan izgatottan kiáltják " - Föld!!!"
Hát igen. Mindenkinek az az érdekes ami éppen nincs.
Szóval állok a fövenyen, és érzem, hogy az engem körülvevő víz lassan kimossa alólam a homokot. Apró kavicsok, és kagylók milliói kerülgetnek színes forgatagban. És én lassan süllyedek. Most nem szégyenemben szerencsére. Majd lassan kilépek a saját lábnyomomból, és végigsétálok a parton hosszan, kényelmesen. Megnyugtató a víz mormolása. Sirályok keringenek fölöttem. A távolban feltűnik egy árboc. Később alánő egy fedélzet is, majd előtűnik maga a hajó is. Elsőre meglepő, hogy szabad szemmel ennyire jól nyomon követhető a föld görbülete. Ijesztő belegondolni, hogy milyen pici a bolygónk. És lassan érteni kezdem, miért olyan fontos, hogy mindenki vigyázzon kicsit jobban a saját környezetére. Ezek a "környezetek" egymásba érnek, és pillanatok alatt megkerülik ezt a kis bolygót.
A nagy víz. Érdekes gondolat, hogy ugyanebben állnak más földrészek is. Érdekes, hogy sokkal nagyobb területet borítanak tengerek mint szárazföldek. Érdekes, hogy már mennyire sikerült beszennyeznünk ezt is. Bármerre járok, a tengerek, és óceánok partján a legelhagyatottabb részeken is halomban áll az uszadék. Ez régen fák, azok termése, szóval természetes anyagok voltak. Ma többnyire halászeszközök, hálók, ládák, műanyagpalackok, kötelek stb. És az olaj...
Aztán arra gondolok, hogy mennyire idegen nekem ez a közeg. Szinte semmit nem tudok róla. nem tudom, hogy milyen élőlények élnek benne. Persze! Cápa. Meg delfin. ( az utóbbinak itt is bűzlik egy példánya a parton. Kifogták.) meg halak, meg egyebek. De ha meg kellene érinteni őket elbizonytalanodnék biztosan. Az ember tart az ismeretlentől.
De szennyezni nem rest...

5 megjegyzés:

  1. Micsoda hülyeség... ahogy olvastam, elfogott a vágy egy tengerparti sétára. Egyedül... csak úgy bóklászni a fövenyen... ha az idő engedi, mezítláb, de a lábbeli sem baj... hát egy idióta vagyok, na! Ez az, ami sosem fog megvalósulni.

    VálaszTörlés
  2. Nem hülyeség az! És ha belegondolsz egészen kis pénzből megvalósulhat. Ha gondolod beszélhetünk róla... :-)

    VálaszTörlés
  3. óhh Vén! Ez a mondat... Nagyon jólesett!

    Valaha,régen, a történelem előtti időkben, elhatároztuk emberemmel, hogy együtt fogjuk meglátni a tengert. Aztán jött a Sára-család, és nekem a lehetőség, hogy mehetek hozzájuk Barcelonába. Örültem... tipródtam... végül engedtem az örömnek. Mentem, "egyedül" (hiszen nem is voltam ott sem egyedül) látni a tengert. Papus nélkül... A következő már biztos együtt kell legyen. Ezért írtam, hogy hülyeség részemről ilyesmiről álmodozni.
    MERT AZT JOBBAN AKAROM!
    Még ha ezt most nehéz is megérteni.

    Hát igen. Nőből vagyok, ha nem is szőke... :o))))

    VálaszTörlés
  4. Natika! Van pár "üres" szobám. Csak az útiköltség kerül pénzbe. Gondoljátok meg, aztán gyerünk! (de ide nem lehet ám csak úgy busszal jönni. Ide vagy úszni, vagy repőlni kell. Az utóbbi olcsóbb.)

    Ha ötleted van: orbigabi@gmail.com

    VálaszTörlés