Határozottan határozott

Mai napomat két központi esemény ragyogja be. Mindezt két barátnőmnek köszönhetem:
   Ma keresztelkedik meg egy barátnőm, s egyben elsőáldozó, és bérmálkozó is lesz egyszuszra. Csodálatos, hogy felnőtt fejjel, környezete véleménye ellenére is meg tudta hozni a nagy döntést. Hatalmas hittel bír! Sajnos nem lehetek jelen a nagy eseményen, mert a kötelesség máshová szólít, de gondolatban egész nap vele leszek. (És persze ha bármiben támogatásomat kéri: mindig.)
Azaz vele is, mert a másik nagy esemény:
   Ma érkezik hozzám  A BARÁTNŐM! Végre!
A névelők határozottsága, ill. határozatlansága jelen esetben nagy fontossággal bír!

Csak mondom... :-)

Zenélős-táncolós

Minap vonattal utaztam a Balatonra. Velem szemben foglalt helyet egy nagyon érdekes, szimpatikus fiatalember. Már a megjelenése is mesébe illő. Népviseletbe öltözött, de olyan igaziba, és nem a kölcsönzős változatba. Még a haja is olyan volt amit csak egy széki búcsúban látni leginkább. Vászon tarisznyája, és minden kiegészítője stimmelt. Na és a HEGEDŰ!
Szerényen, csendesen tűrte az utazás fáradalmait, pedig a kispiros csoda (csoda, hogy még van ilyen) zsúfolt volt mindenféle népekkel. Még velem is...
Valaki rákérdezett, hogy ez népviselet?
-Igen - mondta - táncolni szoktam benne, és zenélni is. - Közben zabálnivalóan kedves mosollyal árasztotta el a kérdezőt. És csak ült tovább csendesen, hallgatta a kerekek zakatolását, és a beszélgetéseket amiből már mindenki tudott mindent mindenkiről, csak ő maradt titok.
Talán Almádiban szállt le a többség, Ezután elegyedtünk beszédbe. Így aztán lassan bebizonyosodott előttem, hogy nem szabad egy egész nemzet fiatalságát egy kalap alá venni! (volt neki is sajátja ami a varkocsát fedte)
Szóval ő gy zenekedvelő, szerény fiatal, aki tudatosan szervezi létét, és amikor csak lehet moldvai, és széki muzsikára táncolni tanítja az embereket. Csak mert az jó!
Persze nem csak a csángó, de ő ezt szereti.(is) Éppen Révfülöp környékére tartott, ahol valami tábor van, és ma az ő zenéjére is számitanak.
Amikor leszállt a vonatról, még hosszan bámultam utána. Káprázatos egyénisége feldobta a napomat, meg talán többet is tett velem. Visszaadta a hitemet a fiatalság ártatlan tisztaságában.  (semmi politika nincs a motivációiban) Volt egy kérdése azonban ami óhatatlanul politikai választ igényel. Azt firtatta, hogy Bródy János és a Szörényiek min különböztek össze. Erre talán itt adom meg a választ. Bár nem hiszem, hogy valaha olvassa is, mert a közösségi médiákat is csak módjával...
GOOGLE:   bródi jános: akit a hazája nem szeretett

Egyre igazabb előttem Kodály tanár úr mondása amivel arra mutatott rá, hogy akinek a szívében zene lakik, az az élet szépségeire fogékonyabb.

Szóval:
                     Jó dolog a vonat
                     amikor nincsen benne huzat,
                     és éppen nem csak tolat.
                     Jó dolog a vonat
                     ha jó irányba halad!

ui   Egyébként Gyulai Farkas a becsületes neve ha valaki a hálón rá szeretne nézni. Nyomokban tartalmazza őt is...

A ZENEI

Hatvan éve ültünk be egy iskolapadba.

Emlékszem, csak lestem, hogy "na ugyan ebből mi fog kisülni?" Gyanús volt a felfokozott előkészítés amikor anyám naponta ismételgette nekem, hogy milyen jó dolgom lesz nekem ott abban az ISKOLÁBAN!

Hát jó! Gondoltam. Majd meglátom. Aztán az jutott eszembe, hogy mindezek ellenére akár még valóban jó is lehet.

És eljött az első nap.

Ott abban a nagy hodály épületben, a hatalmas belmagasságú tanteremben rögtön "kisebbségi" érzésem támadt, s ezért az első napokban semmi rosszat nem is mertem tenni. Csak meghúztam magam, és igyekeztem láthatatlanná válni. Akkor ez még sikerült. Viszont "sajnos" elég hamar oldódtam, és azután már csak anyám ígéretének szerettem volna érvényt szerezni azzal, hogy valóban jól akartam magam érezni. Ez sokáig sikerült is.

De hamarosan megismerkedtem az ellenőrző füzet fogalmával, amibe minden nap került valami beírás. Pl.:

- Gábor ma óraközben megkerülte a padsorokat, és S. Erikát puszilgatta...

- Miért hagytad el a padodat fiam? - kérdezte este anyám.

- Mert Erika messze volt. - Feleltem a legnagyobb természetességgel.

Aztán újabb beírás: - Gábor reggelente minden nap tíz percet késik...

- Fiam! - Ráncolta homlokát anyám. - Reggel amikor az iskolába mész, merre indulsz? - s végigvettük szinte az egész utat lépésenként. Én pedig naivan beszámoltam mindenről: - És akkor odaérek az ISKOLÁHOZ... - És? - kérdezte anyácskám. - És akkor ott a kerítésnél ahol az a finom vadsóska van, ott várok. - Meddig??? Hát amíg becsöngetnek. Meg utána még egy kicsit...

- Te készakarva késel el minden reggel? -szörnyülködött anyám. - IGEN! - Na de miért te szerencsétlen?

- Hát mert akkor aki elkésik, az addig a sarokban kell álljon amennyit késett! - magyaráztam egyszuszra. - És ott van az AKVÁRIUM azokkal a gyönyörű halakkal, meg van benne szikla, meg zöld növ...

- De miért nem a szünetben nézed meg? - szakította meg anyám a szófolyamot.

- Mert olyankor ki KELL menni a teremből, És tanítás előtt meg után is a folyosón kell sorakozni, és jónak lenni. - De ekkor már görbült a szám, és hüppögtem, hogy látszódjon, hogy milyen nehéz sorsa is van egy elsőosztályos gyereknek az Ének-Zenei Általános Iskolában.Na akkor anyám másnap bement a tanáriba (nem volt nehéz dolga, hiszen ugyanabban az épületben tanított egy középiskolában),és valószínűleg akkor szerzett nekem egy erős ellenséget a tanítónéni személyében.

Egy alkalommal apám az ellenőrzőm lapozgatása közben halkan megjegyezte:

- Fiam! Ha így folytatod, hamarosan betelik az ellenőrződ, és nem lesz hely az új beírásoknak.

- Nem baj! - nyugtattam - KLÁRINÉNI Olyan ügyes, hogy majd ragaszt bele pótoldalakat! Ő MONDTA!

...

Sosem felejtem el ahogy apám a szemüvege mögé próbálta rejteni mosolyát...
De valójában azóta sincs másképp, csak õ már egy másik síkból mérlegeli fia sikereit...

Hazafele feluton friss tehenillatba burkolodzom

A haza az ott van, en pedig csak itt a konyvtarban. Igazabol mennek mar haza, de elakadtam Omaghban Londonderrybol jovet. Leszalltam a belfasti autobuszrol, beszaladtam a Community centerbe egy pillanatra ugyintezni, majd beultem a konyvtarba, hogy itt varjam meg a 13-30 kor indulo buszt ami el is visz majd a fele utamon. Addig itt ulok a futott teremben. Itt az eso sem esik pillanatnyilag. Odakint 13 fok van eppen Celsiusban merve. Meg ha hozza is tudnam adni a benti 20 fokot, akkor sem ernem el a hazai homersekletet. Itt ugyanis csak a naptarban van nyar.
De en valasztottam, en is elvezem.
De legalabb tenyleg!
Szoval ulok egy konyvtarban, a billentyuzet friss tehenszagot araszt magabol.

Hogy ezen en miert nem csodalkozom?