2019. április 23., kedd

Egy kis darab disznó

Eredetileg egy sertés alkatrésze volt az a hús amit ma mesütöttem. Valahol a gerinc mellett élte megkímélt életét míg egy hentes szakszerű mozdulattal ki nem kanyarította onnan. Szűznek nevezik ezt a pecsenyét mert élete folyamán semmi dolga nem akadt ebben az erőszakos világban. Pihent. És készült sorsa beteljesedésére. A SORSA pedig (és ittt nem a Kalevire gondolok most) azzal teljesedett be, hogy ínycsiklandó falatként végezze asztalomon.
Disznóság, hogy ha tehénkéből darabolták volna ki, akkor most bélszínnek nevezhetnénk.. Pedig köze sincsen a belekhez, s azok színéhez sem. Csak annyi, hogy nem a munka során rágósra erősödő táplálékról beszélünk, hanem arról a gerinc védelmében gyáván megbújó használatlan izomkötegről aminek egyetlen nemes célja volt, hogy én ebédem végeztével nagy élvezettel hátradőljek karosszékemben, miközben felsóhajtok: 
- HÁT EZ MENNYEI VOLT! Valóban jóllaktam vele.
A disznónak meg (remélem) már úgysem hiányzik...


2019. április 13., szombat

Visegrádi u. 110

Központi okmányiroda.
Amikor januárban itthon jártam igényeltem egy új útlevelet. Három napra ígérték, és hozzátették, hogy ne zavarjon, hogy az éppen szombatra esik, mert az okmánykiadás akkor is zavartalanul folyik.
Nos én akkor hiába mentem, mert mint ott kiderült, az én útlevelem csak nyolc napra készül.
Azóta vártam a beígért e-mail értesítőt - hiába.
Ma bementem ismét. Azaz bementem volna, de egy értesítő az ajtón arra hívta fel a figyelmemet, hogy okmánykiadás a Véső utcai bejárón át...
Véső utca. Itt az a felirat, hogy hétvégi okmánykadása főbejáratnál, ahonnan éppen idebotorkáltam...
Bent néhány "biztonsági" ember, meg egy álmos portás. Rám sem néznek. Megyek befelé rendületlenül, sorszámkiadó automata egy zsákkal letakarva. Ügyfél egy szál sem.
Na végül az utolsó asztal mögött találtam egy ügyintézőt, aki rám sem hederített miközben e telefonját nyomkodta hevesen.
- Sorszám nem kell? - kérdeztem, és meglepődtem a válaszon.
- DE! - majd folytatta: - attól függ mit akar.
Ekkor már küllemét, és stílusát tekintve egyre inkább a nyomtatómat juttatta eszembe, de arra legalább ki van írva a figyelmeztetés: HP
Nem részletezem tovább, minden kérdésemre elutasító morgás volt a válasza. Persze közben telefonnyomkodás... Mondtam, hogy ahol én élek ott nem ez a stílus uralkodik. Ott törődnek az ügyféllel stb.
- Örülök neki! - Reccsent végül. - Itt rend van!
-Akkor maga a FIDESZ szavazója biztosan, ha ennyire szereti ezt a rendet... -provokáltam elmenőben, mire búcsúzóul utánam üvöltötte:
- NEM AZOKRA SZAVAZTAM!!!
Hát így van ez. Sajnos...