Hajnal van. Felkelsz és a szokásos reggeli teendőid után indulsz dolgozni.
Ugyanúgy mint máskor. Egyik lépés a másik után. Haladsz. A munkával is.
A nap már javában magasról süti a világot mire felfogod, hogy véget ért egy álom. Próbálod visszarángatni a valóságba. Próbálod egyszer kétszer tízszer aztán folyamatosan de egyre nehezebben megy.
Aztán feladod. A rángatást. Marad a munka. Csak miután azzal végeztél és belezuhansz az otthoni kényelembe, akkor tudatosul benned hogy ez nem álom volt. Csak álomszerű. És most nehéz nélküle a valóság.
Tehát hátradőlsz a fotelben szemeidet behunyva újraélvezed a történteket.
"A távolságot mint üveggolyót..."
Szóval most golyóra gyűjtök.
Ugyanúgy mint máskor. Egyik lépés a másik után. Haladsz. A munkával is.
A nap már javában magasról süti a világot mire felfogod, hogy véget ért egy álom. Próbálod visszarángatni a valóságba. Próbálod egyszer kétszer tízszer aztán folyamatosan de egyre nehezebben megy.
Aztán feladod. A rángatást. Marad a munka. Csak miután azzal végeztél és belezuhansz az otthoni kényelembe, akkor tudatosul benned hogy ez nem álom volt. Csak álomszerű. És most nehéz nélküle a valóság.
Tehát hátradőlsz a fotelben szemeidet behunyva újraélvezed a történteket.
"A távolságot mint üveggolyót..."
Szóval most golyóra gyűjtök.
