Sinkófa

Mostanában túl sokat hallom a "magyarság" szót emlegetni. Ez mindaddig rendben is van míg nem pejoratív értelemben használják. Mint Pl. Tocsik M nevét az "eltocsikolást". Ugye milyen érdekes? Már szinte teljesen meg is feledkeztünk azokról a kis milliócskákról amit az illető hölgy elsinkófált.
(Sinkófa eredetileg:  Erdészet: "a hegyről lecsúsztatott, kivágott fatörzsek leérkező helyének alját képző fölfelé görbült bükkfa, melyről a lecsúszó fa kiugrik")
Mai értelemben pedig eltulajdonítás.
Kikérem magamnak az "orbánolás" kifejezést, mert nem szeretném, ha a nevem "viktorizálása" miatt még a hátralévő negyven évemben is szégyenkeznem kellene! 
Maradjunk csak a "sinkófa" kifejezésnél, amit egyre inkább kezd felváltani a magyrság szó használata. 
Sajnos. 

Még tizenhét

Mostanában valahogy nem volt kedvem az íráshoz. Talán ez jól is van így, hiszen az emberek alapállapota  inkább ez, minthogy örökké a sorokat rója. Vagy valami ilyesmi.
Ma azonban újra kedvet kaptam. Ehhez nem is kellett több, mint barátok mosolya, szép napos idő (igaz, borul már befelé) és az, hogy ismét láthatom édesanyámat amihez a tecnika segítségére volt szükségem.
Közben kavarognak a gondolataim, de ezeket inkább most nem vetem "papírra" mert nagyon megosztóak. Minél igazabbak ugyanis, annál sértőbbek lehetnek azok szemében akikről szólnak.
Tömören összefoglalva csak annyi: Ha a szemébe mondod a véleményedet azoknak akik hosszú ideig téged hülyének néztek, akkor ők annyira megsértődnek az igazság hallatán, hogy elfordulnak tőled.
Pedig csak a "tükör" elé kelle állniuk. Mindenesetre az a legfájdalmasabb nekik, hogy ezután már nem engeded, hogy lekezeljenek. Nem simogathatják többé a buksidat, hogy "Gáborkám", és nem oszthatják többé az észt anélkül, hogy ne kelljen félniük a véleményedtől. Bár az eddig sem nagyon érdekelte őket. ("Ki a f.... érdekel a te véleményed?") De ez már a múlt. Mint ahogy az igaz emberi értékek besorolása is.
Nincs nekem már arra időm, hogy továbbra is mások egóját ápolgassam.
Ma ismét írtam.
És nagyon jólesett. Újabb fejezettel lett teljesebb az a "családregényem" amit nemrégiben kezdtem összeállítani régebbi, és újabb keltezésű írásaimból. Igazán érdekes most így sorbarendezve látni a dolgokat. Talán így majd azok is megértik akik eddig csak átsiklottak fölötte.
És közben élvezem az életet. Élvezem, hogy vagyok, élvezem, hogy nekem (is) kél a Nap, és élvezem, hogy nekem (is) nyugszik. És boldogan számolom a napokat, hiszen 6.án jön Ő! És akkor éjjel is süt majd nekem a nagy égi óriás. Az sem zavar, hogy ezt csak mi emberek látjuk annak.
A boldogság újabb foka vár rám.
Még tizenhét...

Hónapok

Állítólag május van. A naptár szerint legalábbis. Amúgy inkább június. De nem bánom. Csak legyen nyár júliusban és augusztusban is, és azt se baj ha szeptemberben meg októberben is. Akkor talán otthon lehetek. Addig pedig itthon.