Fóbia

Fóbiás lettem! Rájöttem, hogy rettegek mások fóbiáitól. Ez a fóbia fóbia.  
(nyugi! Nem a lemezjátszó akadt el. Ha ugyan van még aki tudja mi az)

Mi a jobb?

Szerintem a biztos "nem" sokkal jobb mint a "talán". Bár utóbbi izgalmasabb lehet, de kinek kell ilyenfajta izgalom? Nekem erre már nincs időm. Minden egyébre van. Valamennyi.

Hús-vét

Elgondolkodtató. Mi ez a káosz itt a húsvéti szokásokkal?
Miért jön a Nyúl? És miért Tyúk tojásait hozza? És azok nagyrészt miért nugátból vannak? Jobb esetben csokoládé. Miért a kisgyerek építi neki a fészket? Ha meg nem akarja, mert ő tudja, hogy ez hülyeség, miért csinál fűfészket helyette egy néni? Miért kell büdösvízzel elrontani a nők gyönyörű illatát? És ha ezért pénz, vagy ajándék jár, nem lehetne azt enélkül megkapni?
Miért kell idióta rigmusokat skandálni közben? Csak mert ünnep?
Hát nem is tudom! Én inkább csak mellébújnék annak a nőnek akit sokáig meg szeretnék tartani, és csendben szeretném. Finoman.
Sokáig...
A többit meg locsolja más!

Lia

ma is látlak amint átlépsz fölöttem a fürdőkádban
szívverésem azóta sem csitult le teljesen
érzem az ízeket a számban
s illatod is feledhetetlen nekem

és amikor anyád ránknyitott a kisszobában
kezében egy tál pogácsa gőzölgött
ilyen ijedt "kislányt" még nem láttam
ki oly gyorsan öltözött

rég volt, talán több mint negyven éve
azóta minden megváltozott
csak bennünk maradt minden úgy mint régen
a szerelem emléke az határozott

A messzi égbolton fecskék cikáztak

A cseresznyét mostad éppen. Lenge ujjatlan nyáriruhádat emelgette a huzat. Elbűvölő látvány voltál. Meglepődtél amikor mögéd lépve váratlanul átöleltelek. Nem tiltakoztál. Hátad ívbe feszülve, fejedet hátrahajtva viszonoztad csókomat. Hosszan hallgattam élvezettel a mosogatóban ütemesen összekoccanó üvegpoharak szemérmes tiltakozását. Halk sikkantásaidat messzire vitte a délutáni szellő, s a vén eperfán szerelmesen felbúgott egy vadgalamb.

Mit találok túl a vonatablakon?


madarat, őzet, autót, embereket,
mezőket, fákat, gépeket, utakat,
szürke eget, hegyormán várakat,
megállókat, utazó ezreket

füstölgő kéményt, hirdetéseket,
friss tavaszi szellőt, bódító illatokat,
boldogan legelésző állatokat
lassan lehulló harmatcseppeket,

függőcinke fészkét, kis patakokat,
nyíló virágokat, örök barátságokat,
torkokban dobogó gyermekszíveket

a lassuló időt, régi szerelmeket,
zeneiskolát, zsongító dallamokat
szóval: néhai önmagamat

Pipulka balladája

 A tévedések elkerülése végett, ez nem egy felülnézeti fotó!

Ez pedig talán egy facebookos hirdetés eredménye (is lehetne)

 ( Készült e nemes mű megrendelésre, Maszat-Pipulkának  nevettetésére. )


Elmondom énekét
Maszat Pipulkának
ki igaz hű leánya
széles e hazának.

Egyszer ez Pipulka
ki tudja, hogy miért,
sziklamászásra
adta csinos fejét.

Olthatatlan vágya
szenvedéllyé dagadt,
Maszat Pipulkára
e kórság  ráragadt.

Kereste is módját
kivel is tehetné,
de nem lelé párját
ki ebben követné.

Haj! Nem lelé párját
társát csak nem lelé!

De a sziklamászás
páros cselekmény,
egyedül művelni
nem épp jó lelemény!

Megvette kötelét
mi kell a mászásra,
társ nélkül feltette
szépen a padlásra.

Maszat Pipulka
kiállt az udvarra
ott várta a csudát
kezeit  kitárva.

De biza az nem jött
váratott magára
Szomorúan nézett
ezért a világra.

Haj! Szomorúan nézett,
társát nem találta.

Pipulka a búját
igencsak elunta,
országos bánatát
Facebookjára írta.

Lássatok csudát
ezután mi történt,
mind aki olvasta
jelentkezett tüstént!

Nincsen bánat többé
nincsen bú azóta,
boldogságban úszik
szép Maszat Pipulka!

Haj! Boldogságban úszik,
facebookos Pipulka!


:-) :-) :-)

Úgy gyere

úgy gyere

osonj be hozzám mint a pirkadat
surranj be mint hajnali lenge huzat
vonulj be mint győztes hadvezér
úgy gyere hozzám mint aki hazatér

legyél nekem szigorú parancsolat

kötelesség mit tagadnom nem szabad

legyél mi határokat szab: édes fájdalom
vagy hatalom minek magam megadhatom

bármi lehetsz csak legyél nekem
hadd emésszen el forró szerelem
borítsa szememet gyönyörű álom

legyél kitől mindezt nem sajnálom
osonj be hozzám mint hiú gondolat
mint ami létemnek új értelmet ad

Köllesz

Köllesz

mint tiszta forrásvíznek a szomjúság

mint aranynak a határtalan emberi kapzsiság

mint válaszoknak a kérdések sora

mint vetett ágy ha nincsen vacsora

mint hajnali harmatnak kell a mező

mint kielégüléshez a friss férfierő

mint a szerelem, úgy kell a falat kenyér

mint Napra az Ég, úgy vágyom mosolyodra én

Sokk

Sokkoló élmény volt számomra, hogy amikor otthonról hazaértem, Sári (a kutyafejű) éppen egy kedvenc tyúkom frissen széttépett hullája felett őrködött. Első indulatomat követte a második, és Sári egy sokkoló nyakörvet kapott, aminek több funkciója mellett egy olyan is van ami a nyakát elektrosokkolja egy távirányító segítségével. Persze nem ez a legfontosabb, hisz van rajta olyan is ami "csak" rezeg mint egy telefon, vagy egy csipogó hangot ad stb. Mindenesetre amikor feltettem a nyakára, véletlenül (esküszöm) megnyomtam egy gombot, mire ebem olyat vinnyogott, mint akit vernek, és sarokba szorítanak. Ettől kezdve tudtam, hogy van a kezemben valami, amit ha jól használok, négylábú barátocskám hamarosan megtanulja, hogy mi helyes, és mi nem. ( Vagy legalábbis szerintem mi az).
Annuska barátnőm segítségével tegnap meg is kezdtük az oktatást. Minden sípolás után jutalomfalatka. (Persze Annuskának is) Ez úgy nézett ki, hogy ők egy pórázzal összekötve várták a hangjelzést, mire pavlovi reflex szerint egyszerre jöttek hozzám szájat tátani. A különbség kettejük között mindössze annyi volt, hogy míg Sári kicsit szimatolt, hogy hátha van még több is valahol, Anna ezt mindig megkérdezte. Hiába no! Egy kutyának még mindig erősebb fegyvere a szaglószerve mint a szókincse! Egy kislány pedig természete szerint kíváncsi. (És falánk, ha finom kolbászokról van szó)
Ma folyt. köv.

Vígasztaló /Katicinek szeretettel!/

Itt van Ő
a hirtelen a semmiből előkerült új barátokban,
a sarjadó fűben, a sok madárlakta odvas fában,
itt van Ő velünk ebben a világban míg a szívünk dobban,
és érinti arcunk minden gyermekkézzel,
az éledő tavaszi széllel,
a nyár hevével, az ősz avarillatú emlékével
s téli havas tájak süket csöndjével.
Itt van Ő velünk nappal, és éjjel,
a hajnal madárfüttyös ébredő neszével,
és itt van Ő mai bánatomban, holnapi sörömben,
ott habzik lelkem tetején hófehér örömben.
És nem vagyok egyedül mert kezemet fogja,
amikor ajándékát elém dobja
egy új arc mosolyában.
És Ő kacsint rám az utca sötét zugában
honnan kis cigánylány ijedten szökken
és míg szívem zökkenve vár egy ütemet,
Ő életembe új erőt ültetett.
Mert itt van Ő.
Nekem az örök Nő, neked a Férfi
ki nem hagy el soha míg emléke
szemünkben e bús világot idézi..

Igazságszolgáltatás.

Ma bíróságon jártam.
 Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni.
Szabad-e röhögni?


Az alperes ügyvédje a felperes esélyeit növelte modortalan viselkedésével, felkészültségével, és minden apró mozzanatával ami csak volt neki. Köszönöm ügyvéd úr! Várom a választ amit a bírónő rövid határidőre ígért.

Hamarosan

Hamarosan karjaimban tarthatom szeretteimet. 

Hamarosan ismét anyanyelvemen szólhatok bárkihez.

Hamarosan ismét honvágyam lesz otthon.

Hamarosan alig várom majd, hogy hamarosan legyen...

Nomen est omen

A név kötelez. Ebben az esetben nem az eredeti értelme szerint, de mégis.

Állatokat tartok a tanyán. Óriási farmomon él egy hatalmas anyanyúl, négy tyúk, egy kakas, és egy kutya. Ők a háziállataim. Ha esetleg ezeken kívül akad még egyéb, azok nem a terveim, és akaratom szerint kerültek ide, tehát többnyire harcolok ellenük. Pl. rágcsálók...

Maradjunk most a felsoroltaknál. Én általában nem adok nevet azoknak a jószágoknak akik valaha táplálékként is szóba jöhetnek. Ezért aztán Sári a kutyám, Borika a tojó tyúkocskám, és Nyanya a nyuszkó nevet kapott, s ezzel általános kegyelmet is. A kakas ugyan átmenetileg kapott egy Karcsi nevet, de ha továbbra sem váltja be a hozzáfűzött reményeimet, (és a tyúkokét is egyben) akkor megy a levesbe, és jön az új Karcsi! A három ajándék tyúkom eddig név, és tojástalan volt. A két dolog között ha valaki összefüggést vél felfedezni, hát igaza is van! Eddig nem érdemelték ki a keresztséget. Eddig. Mert MA VÉGRE saját szememmel láttam, hogy melyik tyúkszi dolgozik be tojásilag Borika megsegítésére. Na ő mától a Gizi nevet viselheti. Viseli is büszkén, mert amikor megsimogattam a fejét, és a füllyukába suttogtam, hogy " Köszönöm Gizike a szép tojást" hát olyan büszke kotkodácsolásban tört ki, hogy hét határ tyúkjai is meghallották, hogy:

- "Tojtam! Láttátok? Hallottátok? Tudjátok? Tojtam! És nem görbét ám!"

Nos nagyon remélem, hogy erre a nagy hangzavarra nem kapták föl a fejüket a rókák akik nagy számban képviseltetik magukat a környéken!

Tehát a négyből már két nagylány is nevet kapott.  ami ugyebár kötelez. Tojásrakásra, kiscsibék nevelésére, és hasonló régimódi örömök gerjesztésére a szívemben. Erős a gyanúm, hogy hamarosan a maradék kettő is megszemélyesedik hasonlóképpen, mert tegnap hat tojás lapult a "tojóházban" ami egy néhai nyúlketrecre hajaz erősen, csak vertikális állapotban, s így amikor a "poultry house"-ból belülről bebújnak az odúba, és jól odatermelnek egy egysejtű csodát, nekem be sem kell mennem, mert kívülről is nyitható az odú, így nem kell a guanóban tapicskolnom míg a rántotta, és süti alapanyagokat összegyűjtöm nap mint nap. Már töröm is a fejemet az új neveken, csak nem akarom előre elkiabálni a dolgot, ugyanis a tegnapi hat db. elképzelhető, hogy csak azért fordulhatott elő, mert későn vettem észre, hogy pár napja beindult  a tojásgyár.

Egymás mellé tettem a frisseket az ASDA-s tojatokkal, és elfogott a büszkeség! Kb. háromszor nagyobbak a háziak mint a bóti!

Köszönöm tavasz, köszönöm barátaim! Nekem ma ilyen kevés is elég a boldogsághoz.

hang-szer-etet

Legújabb szerzeményem. 

Darabokban jött hozzám. Bekopogott, beengedtem. Forgattam, nézegettem, és szinte megelevenedett a kezemben. Mondanom sem kell, hogy aznap addig nem feküdtem le míg el nem készült. Megtisztítottam, megerősítettem, már a nyak sem inog, új húrokat is kapott, sok pici javítgatással adott nekem örömteli munkát, s ezt kristálytiszta hanggal hálálta meg nekem. Most edzem az ujjaim hegyét. Gyakorolok. Ki tudja? Hátha egyszer szükségem lesz rá.

Mahagóni test (rezonátor) mahagóni nyak, rózsafa fogólap, és egyáltalán az egész egy gyönyörű hangszer. 

Elmondhatom: Megmenekült az elmúlástól. Remélhetőleg hosszú időre, és sokak örömére.

Itt a tavasz!

És eljött ez is! Itt a tavasz!
Legalábbis a naptár szerint. Március elseje a meteorológiai tavasz első napja. De nem az enyém!
Ahogy kinéztem ma hajnalban, arculcsapott a hó ami nagy csomókban ejtőernyőzött lefelé a nagy semmiből kellemetlen szél kíséretében. Tíz centiméter friss hó mindenen. Szörnyű!
Én általában szeretem a havat. Általában. De nem most. Ma be kell mennem a városba mert időpontom van tízkor ami fontos nekem. Csakhogy egy dombon lakom minek következtében autóval elindulni ilyenkor nem ajánlott, ha csak nem akarok valami biztosítási pénzt kicsikarni a társaságból keresetkiegészítés gyanánt. De nem hiszem, hogy szép látvány lennék (így sem vagyok egy keresztszemes hímzés) gipszben, minden végtagom bekötözve... Csak ezért (!) ajánlom az időjárásnak, hogy azonnal indítsa be a nagy égi hajszárítót, (lehet hőlégbefúvó is) és olvassza el itt ezt a szörnyűséget! Legalább az udvartól az útig! A hólapátomat rég befogtam kutyaszar eltakarításra, nem akarom most összezavarni szegényt a rendeltetésszerű munkával. Meg semmiféle munkával!
Szóval értitek!? Itt a tavasz, és én mégis elégedetlen vagyok vele. (Új nekem ez az érzés azután, hogy általában mindennel meg vagyok elégedve mint anno Ferenczjóska bátyám az anekdota szerint.)
Tavasz! Ha ilyen vagy, TAKARODJ! És csak akkor térj vissza amikor rügyeket fakasztasz a fákon, szerelemmel dagasztod keblemet, és a többi, és a többi. Ecetetrá!

Vágyvers

Köllesz. Na!