Süt a nap

Csodálatos napsütés, semmi szél... Ez a mai nap meglepetése. És egyben el is gondolkoztam. Lassan itt az ideje, hogy behozzam a muskátlikat valami száraz, fagymentes helyre...

oldalak, jobb, bal, felek, egység, másság, különbség...

Olyan érdekes az anyanyelvünk. Amikor arról beszélünk, hogy valaki valakivel, vagy valaki ellen... akkor azt mondja: felek. Amikor arról beszél, hogy valakik valahol együtt sikert értek el, akkor azt mondja: Egység van a felek között. Most bárki legyinthet, hogy ezek csak szavak. De nem! Jó lenne végre elgondolkozni azon, hogy mire jutna mondjuk a testünk, ha csak az egyik felét ápolnánk, s ezért a másik fele elhalna. Az egész menne ettől tönkre. Nem csak egyik fele.
Így van ez az élet minden területén. Még a politikában is. Mert ha megfigyelitek, amikor a fél országnak jól megy a másik felét pedig elhanyagolják csak azért mert nem a "jó" oldalon áll, akkor az egész ország megy tönkre előbb-utóbb. És hiába reménykedik az eddig kiemelten támogatott fele, hogy addigra ő már olyan jól áll majd, hogy semmi baja nem történhet! Mert dehogynem! Sőt! Történni is fog. Pont az eddigi megosztottság miatt. És ennek rengeteg formája lesz majd. Mert nem lehet a "feleket" különválasztani. Jobb, és bal együtt egész! Ha csak a disznó felét akarom etetni, a másik feléből kolbászt készítek, akkor az a legkevesebb, hogy a maradék fele eldől majd az ólban.
Nem szabad végletesnek lenni az ítéletalkotásban sem. Mert mi történik, ha valaki az ellen"felét" becsmérli? Hát majd a végelszámoláskor azt fogják rá mondani, hogy nem az ő érdeme a siker, hiszen egy olyan "hitvány" ellenfél ellen nem volt valami nagy dolog győzni. Ha meg elbukik, akkor pláne szégyen egy ilyen gyengétől vereséget szenvedni. Inkább el kell ismerni a másik fél erősségeit. Sőt! Azokat átvenni sem szégyen. A cél nem mindegy. Az, hogy mire, és hogyan fogjuk majd alkalmazni a tanultakat.
Szóval "Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk!" Egy egész vagyunk. Egységet alkotunk. És ebbe az egységbe mindenféle másság is belefér. Akármekkora is a különbség. Ne egymás ellen, hanem egymásért cselekedjünk hát! Nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell. Vagy mi...

Kicsi a világ

Valaha elképzelni sem tudtam, hogy egyszer bejárom a világot. Illetve annak egy kis részét, de mindenképpen többet mint amire akkoriban lehetősége volt egy átlag magyar embernek. Aztán tessék. Előbb csak a környékbeli országok, aztán egyre távolabbiak. És lassan már úgy barangolok Európában, mint ha az egész az otthonom lenne. És valóban! Mindenhol otthon érzem magam benne. Talán csak Magyarország az egyetlen, ahol azt éreztetik velem a hatóságok, hogy mindenhol inkább érezhetem magam otthon mint hazámban. Na megyek is amennyire a lehetőségeim engedik. Most legutóbb Skóciában jártam. Csodálatos tájak, csodálatos emberek. És persze az a whisky!
Csak kapkodtam a fejemet amikor ráébredtem, hogy ahol járok, nagy elődök éltek ott. A templomosoktól az antropozófusokig rengeteg ideológiának a szülőhelyén jártam. Pedig sosem készültem oda. Csak úgy jött egy lehetőség, és én éltem vele. Köszönet azoknak, aki ezt lehetővé tették nekem!

Mesevilág az október végi tavaszban. Csodás virágok, és az a máshol nem található puha, bársonyos gyep!
Szóval Skócia is a szívem csücske lett na!