A sarkon túl, valahol a házak között,
az élet lakik. Zárt ajtók mögött.
Szem nem látja, fül nem hallja,
csak agyamban lüktet ritmusa.
Élet, életünk, életed, életem...
A sarkon túl, valahol a házak között,
ahol lányainknak adtál életet.
És nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése