2018. augusztus 29., szerda

Táncba forrva

Egy szajkó leste őket a fenyőfa csúcsáról. Időnként odafüttyentett társainak valamit mintha csak az aktuális pletykát terjesztené. Bámult egy kicsit majd füttyentett aztán megint bámult megint füttyentett. Mintha csak azt mondta volna:
 - Te! Nézd már! Ezek itt mit csinálnak!
De ők erről tudomást sem vettek. Pontossbban semmiről sem vettek tudomást. Táncoltak. Körbe körbe forognak időnként megérintették egymást aztán eltávolodtak majd újra közeledtek és ez a tánc már hosszú percek óta tartott. Először a lány kezdett elfáradni. Lelassította lépteit. Aztán úgy fordult, hogy a fiú ha nagyon akarja, átkarolhassa a derekát. Na több sem kellett annak! Azonnal ráfordult a magát megadó lánmyra, és nagy igyekezettel próbált megfelelni az elvárásoknak. Ebből lett aztán az a jellegzetes lassúzás, amit oly sokan "kutyatánc" néven ismernek.
A madár már rég átadta posztját egy másiknak, aki ugyanúgy sikongatott az ágak között:
- Nézzétek! Nézzétek! Nézzétek a két szégyentelent! Hát ma már bármit lehet itt tenni nyilvánosan? Hát az "embernek" már sehol nem lehet nyugta ezektől? -kántálta, miközben ide-oda röppent az ágak között a jobb kilátás reményében.
De a két szerelmesen annyira elhatalmasodott az érzés, hogy továbbra sem vettek tudomást a kis irigykedőről. Nem létezett nekik semmi. csak a szerelem.
És csak forogtak körbe-körbe, és nem tudták abbahagyni.
Mint a kutyák úgy általában...